Megvívtunk a heggyel.
A kedvenc köröm eléggé fent indul, ahonnan tovább emelkedve az erdő ölére fordul, majd magasra érve hirtelen ugrik neki a zuhanó lejtőnek. Odalent most még mocsár van, amolyan cuppogós-csúszkálós, rendesen feldagasztott. Máskor keresztutak. Aztán jön a leggyönyörűbb ösvény, amit a környező dombok között ismerek.

Fák és bokrok foghíjas alagútjában lassú... Teljes írás »

Valószínűleg a legtöbb fényképezőgépet szorongató ember életében eljön a pillanat, mikor rátalál saját "generációk" képére. Nálam ez 2009. nyarán, egy fesztivál pirkadatig tartó bulija után (nagyon másnap) következett be.

E képeknek egy titka van: figyelmesen kell szemlélni őket. Persze, azonnali és intenzív hatást is elérhetnék a legkülönfélébb effektek egymásra halmozásával, de az én értelmezésemben e "témához" sokkal inkább finoman, érzéssel, visszafogottan kell nyúlni. Hiába egy-két hiba, hiába bármi - szeretem ezt a fotót. Íme hát!

A kerti tavunk egy önálló mikrokozmosz. A nedvesebb levegőnek köszönhetően a környező növényzet dúsan burjánzik, az állandó víz pedig állatok mindenféle hadát vonzza tavasztól őszig. A vadászó szitakötőtől a folyton éhes csíboron át a szomjazó darázsig számtalan rovar lakik erre, a madarak pedig csak azért nem tartanak álló nap banzájt, mert... Teljes írás »

Régi szerelmeim ezek a langyos, illatos éjek. Még nem a nappali kánikula izzó lábnyomai, amelyek száraz port tapasztanak az izzadt testre, de már nem is a ropogós éjszakákat idézni próbáló, hirtelen karcosodó alkonyatok, amik a sötétség idejére egy kicsit még visszahódítják az időt a télkirálynőnek.

Épp jó érzés belesüppedni a... Teljes írás »

Egy számomra igazán kedves hagyomány bemutatásával szeretnék (utólag is) boldog karácsonyt kívánni.
Anyám emlékei szerint dédszüleimnél már biztosan létezett e szokás, de valószínűleg régebbre nyúlik vissza, és hallomásból úgy tudom, hogy más családoknál is előfordul.

A Jézuska-kising (egyben ejtendő) bármilyen anyagból és méretben készíthető, nálunk általában A4-es fehér papírlapból születik.
A lapot... Teljes írás »

Boldog, szabad ember vagyok.

Hajtás van ezerrel. A mindennapi szürkeség gazdagon megadatott, s lassan olyan méreteket ölt, hogy már elveszi a kilátást is. A recesszió (usákiában econalypse-nek is megélik) persze szintén mostanság éri utol a céget, hogy indulhasson ott is a kötélhúzás. Nem fizető ügyfelekkel, embertelenséggel, és túlontúl emberi mocsokkal.
A kutatási... Teljes írás »

Fogad a völgy, emel a hegy, szuszogásomra hóropogás felel. Zúzmarát rak az ágakra a köd; kabátom melege, lépteim egyenletes ritmusa, a gomolygó fehérség, a szűzies természet meghittségbe ringat.


Rohanó, megtorpanó, továbbrohanó gondolataim is lassan... Teljes írás »

Boldog, meghitt, nyugodalmas karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak. Élvezzétek a család békéjét, az otthon melegét, a pillanat szentségét.

B. bácsi két mérnöki diplomával a Millenárisban ücsörög, és... Teljes írás »

(2007. 10. 17.: friss, finomabb kontrasztú, szürke paszpartujú változat. 2007. 10. 18.: reményeim szerint utolsó változat.)

Kutatóorvosi pályafutásom első mérföldköveként elkezdtem tudományos diákköri munkám a Neurológiai Klinikán.

Egészen furcsa érzés. Bármennyire hittem is az adottságaimban, két éve nem sokat adtam volna az aktuális bőrömért, most pedig... Teljes írás »

Még a hozzám hasonló, szabadelvű fél-exhibicionistáknál is ritka az olyan meztelenség, melyben a testi pőreség egyáltalán nem tudatosul. Pengeti az ember a vízsugarat, melegszik-e már, s közben mintegy kívülről szemlélve felfedezi teste teljes szabadságát.

A diffúz megvilágítás finoman... Teljes írás »

Nemrégiben az ELTE vonószenekarával húgom orvos nagyapám hegedűjén hegedült a Nagyboldogasszony templomban - ott, ahol negyed évszázada kereszteltek.

Pont egy hete a Semmelweis Orvosi Egyetem aulájában annak a TDK konferenciának a megnyitóján játszottak, ahol a közeljövőben én is szeretnék előadni.

Vasárnap az utolsó... Teljes írás »

Már csak nyolc év hiányzik az ezerből, s én keresem az Urat a gót ablakban, a domináns toronyban. Nem vagyok elég csendes hozzá, a székeken zsúfolódók pedig csak töredékükben mutatnak felé.

Végre azonban... Teljes írás »

Nos, feleim, boldog, áldott karácsonyt kívánok!

Mattfekete szemeik reggelenként szenvtelenül követik félöntudatlan kelésem, rebbenéstelen pillantással felügyelik a feladatok alagútjába szorított, tanulással, munkával töltött percem, és puszta jelenlétükkel is elodázzák, ellehetetlenítik elégedett álmomat.

Izzó-szikrázó plazmafolyam-köldökön át áramlik el... Teljes írás »

"Sose feledd, kisfiam, honnan jössz."

Anyai nagymamám magához szorít, és egy fejjel fölémagasodva is érzem a sokat látott asszony bölcs, óvó hatalmasságát.

Sokszor beszélgetünk így, ha együtt vagyunk. Kérdezem az ősökről, ő pedig egy becsületesebb, letűnt kor szófordulataival... Teljes írás »

Szerteomlik számban a csirkesült, gyertya lobogó lángja táncol a damasztabroszon. A háttérben Vietnam zenéje és a rock nagy klasszikusai szólnak, de mi meghitt csendben eszünk, vagy ha... Teljes írás »

Az élet legtöbb területéhez hasonlóan a programozás is művészet egy kicsit, csak megfelelően kell közelíteni hozzá.
A gondolaton át teremtő erő költözik a kódsorokba, majd lassan feláll a rendszer, és elkezd dohogni. Botladozik ugyan... Teljes írás »