Az óév utolsó fotója, az új esztendő első publikációja. Majd' ráfagytam a korlátra! :) F6.3, zár... Teljes írás »

Múlt Szilveszterkor 2005-re visszatekintve azt mondtuk: súlyos évünk volt, a következő már csak jobb lesz.

2006-ról csak azért sem fogok visszatekintőt írni, mindenesetre az előzőnél is súlyosabb esztendőt hozott, és az a... Teljes írás »

Hosszú hallgatások voltak mostanság.

Nem találtam szavaim, képeim, bármiféle alkotó erőim. A fel-feltörő energiák pályájuk ívén derékba törtek, erőtlenül hulltak vissza a hétköznapok megfeszített munkájába, a teljes napokat átölelő, szivacsagy-gyáros... Teljes írás »

Mattfekete szemeik reggelenként szenvtelenül követik félöntudatlan kelésem, rebbenéstelen pillantással felügyelik a feladatok alagútjába szorított, tanulással, munkával töltött percem, és puszta jelenlétükkel is elodázzák, ellehetetlenítik elégedett álmomat.

Izzó-szikrázó plazmafolyam-köldökön át áramlik el... Teljes írás »

Felhívnám a figyelmet, hogy a szürke, ahova a szerelvény tart... egy kuka. :) A képre kattintva elérhető egy nagyobb változat is (234 KB, .jpg).

Ősz van. Egy valaha patinás... Teljes írás »

Anyámmal arról beszélgettünk, hogy ő még látta azt a kort, mikor adott szavukat csak a legnagyobb szélhámosok nem tartották meg, mikor a beszédben kötött megállapodás szerződést jelentett, mikor minden kert és ház tárva-nyitva állhatott, mikor a... Teljes írás »

Rendezte: Bennett Miller, 2005
Hivatalos honlap
IMDB.com adatlap
IMDB.hu adatlap

Truman Capote még előző regénye, a Breakfast at Tiffany's dicsfényében sütkérezik, mikor a New York Times hasábjain felfigyel egy kansasi család brutális lemészárlására. Felötlik benne, hogy cikket írna a tett közösségre gyakorolt hatásából, így... Teljes írás »

Egyre szűkebbre húzza szemét az ég, a látóhatár világosának helyébe finoman színtelen homály telepszik.
Órák alatt a tikkasztó nyári meleg feszültséggel telik meg, majd nyomasztó súlya mozdulatlan, fenyegető, megfoghatatlan éllé változik. A rezdületlen nyugtalanságban lassan szellő mozdul, a vihar szele, és az eső ígéretét hozza.

Mélyet... Teljes írás »

Lázasan, de lelkesen; a mottó egyre inkább csak szalmaszál, pedig ma is hosszú nap elé nézek. Haladok szépen előre, de még előttem sem világos, hogy sikerre, vagy bukásba. "És ezért szeretjük" - mondanám normálisan, de most inkább utálom a kalandot is. Jut belőle amúgyis bőven - olyan egyszerű a csapott fatörzsek élete!

Kedden este a Duna megdöntötte 100 éves vízszintrekordját, és aznap éjjel tetőzött 879 centiméteren. Most lassan csökken a vízszintje, de már közeleg az új árhullám.


A tetőzés előtti délutánon fél 5 körül mentem ki fotózni, és 7-ig bóklásztam az Alagút, a Szabadság-híd budai... Teljes írás »

Az utóbbi két napra megint egy hétnyi tennivalót vállaltam, menetrend szerint jött a nem alvás, az éjjeli, örömszerző kajavadászat, meg a rohanásos anyázás.

A leesett hó ugyan teljes lázba hozott (szerencsére most már inkább csak lelkileg), de egyre csak nyomasztottak a befejezetlen tennivalók. A mai... Teljes írás »

Leülök dolgozni, és a náthától másfélszeresére fújt fejemből ki akarnak folyni a szemek. Leülök tanulni, és a láztól jövő totális dekoncentráltságban nyálamat csorgatom a '6-ciano-7-nitro-kvinoxalin-2,3-dione' nevű, remek non-NMDA receptor-antagonistára; aki kitalálta, annak is úgy a heréjére lépnék, aztán jól hanyattlökném...

Lélekben valahol tök máshol járok, csak még én sem tudom, hol. Úszkálok, pedig haladni kéne. Igen, ez egy klasszikus én-blog bejegyzés.

Állat volt eredetiben, de kőként is tökéletes. Már hónapok óta nem tudok szabadulni a bűvkörből, tenyészek ezeken és más, tőlük való hangokon. Újra s újra Vietnam jár az eszemben, meg Dan hadnagy, és ezért is, meg az összes, hasonlóan sikeres háborújáért szánom Uncle Samet.

Nem a menetrend szerinti ételmérgezés miatt érzem iszonyú felszínesnek, szánalmasan kicsinyesnek, és nyomasztóan kisszerűnek őket, ugye?

De legalább kicsiny, törtből egésszé csiszolt, közeli családunk kényes egyensúlyát billentette vissza újra a sült kacsa, no meg... Teljes írás »

Állok az ablaknál, testben s lélekben pőrén, Kruder & Dorfmeister lassan lüktet a háttérben. Kettesben a magánnyal, pedig körbevesznek, akik fontosak, a legtöbb embernél több szeretetet kapok tőlük. Nem ők... Teljes írás »

Kezdetben vala az írás. Ittam szavait, kincsem szépen gyarapodott, nyelvtanom versenyeksikerekre vitt. S lőn az internet. Az írások színvonala alatt lett volna nehéz átkúszni, IRC-s és üzenetküldő beszélgető"partnereim" lassan felzabálták ékesszólásom, majd beoltottak csonkolt, hibáktól senyvedő, egysíkú... Teljes írás »

Előbb lopva, majd nyers-nyíltan gomolyogva bejött a köd. Beleburkolózom, elnyeletem magam vele, de hiába: sem képben, sem írásban nem tudom keretbe foglalni, szürkesége kifolyik elme-ujjaim között. Vágyódom... Teljes írás »

Forrest is megmondta: Van az úgy, hogy az embernek nincs több köve. Van az úgy, hogy egy zene jelenti az életet, az álmokat, a létezéshez kötő fonalat. Lassan pengenek a húrok, hangokat hoznak a csont-koncertterembe.
Van az úgy, hogy... Teljes írás »

Furcsa dolog ez. Egoista módon mindig elérzékenyülök, régen rendszerint el-elpityeredtem, pedig akkor is ugyanúgy szerettek, mint most. Mögöttem állnak a családtagjaim, a legközelebbi barátaim, olyan erős kötelékkel szőnek körbe, hogy biztosan nem veszhetek el. Köszönöm!

Nehéz, sűrű a levegő, vonakodó nyálkáját nehezen szívjuk tüdőnkbe. Páraköpönyeget vesznek az erdők, fakó alkonyatba olvad a táj, rá lassú hömpölygéssel ülnek a felhők. Ö fulladozik, mégis csinálja, nyújtja a segítő kezet, amit nem fogadhatok el. A Kis Fehér fejét búsan lógatva... Teljes írás »