Megint hazafelé

2009. júl. 02. (csütörtök), 04:26, D. keze nyomán
Életképek, Baj van, Éji vad, Fejemfalba
Egyszercsak gyaloglok hazafelé Budakesziről, és azon gondolkodom, megint mi a bánatos francot csináltam.

Odáig jó volt a dolog, hogy elindulok haza. Van Diesel (Sons of Otis - Templeball), meg minden. Aztán rájövök, hogy holnapután szeretemtárgyból életemmeghatározó vizsga lesz, és még mindig ugyanolyan fű hülye vagyok, mint napokkal ezelőtt. Meg arra is, hogy akármennyire próbálom, 9 hét, 23 vizsga azért lassan engem is próbára tesz.

Gyönyörű este lenne, ha holnapután nem kéne beleborulnom az árokba. Ezt úgy tudnám elkerülni, hogy holnap rettenetesen megtolnám az ipart. Ami úgy lett volna lehetséges, ha ma kellő időben lefeküdtem volna. Ami meg úgy valósult volna meg, hogy a 956-os helyett nem a kurva 922-esre szállok.
Fel se néztem, csak felkúsztam a fedélzetre, aztán elmerültem a taupathiákban (érted, hajnali 2 múlt, és vidáman a béta-redők okozta idegrendszeri degenerációk töltik ki kocka életem).
Egészen Budakesziig.

Lepattantam, begyalogoltam a Szépjuhásznéig (ez félút, fél óra alatt bő 5 kilometer), de ott nem maradt más választásom, mint telefonos segítséget kérni. Ég az arcom - egy hibás döntés, és omlik össze az egész pöpec terv.

Kezdődjék a játék!