Megvalósulhat a hiperhajtómű?

2006. jan. 16. (hétfő), 22:46, D. keze nyomán
Érdekességek

Az SG vad jövőt idéző cikke szerint a Burkhard Heim elméletén alapuló hipertér hajtómű erős mágneses tér segítségével az általunk legtöbbet tapasztalt térdimenziókban ismert fénysebességnél gyorsabban haladhat.

A jelenlegi állás szerint a fény kb. 299.792.458 m/s-os sebességét nem lehet túllépni. Ez elsőre abszurdnak tűnik, de gondoljunk bele: a -273K-es abszolút 0°C-os hőmérsékletet is csak közelíteni lehet (elméleti szinten sem lehet ennél hidegebb semmi!). A relativitás elmélete szerint bizonyos, egymástól eltérő koordinátarendszerekből figyelve a más koordinátarendszerben a tér és az idő megváltozhat (a tárgy kisebbnek tűnhet, a koordinátarendszerében az idő lassulhat). A földfelszín felett kb. 20 km magasan létrejövő, az elemi részecskék közül a leptonok családjába tartozó müonok élettartama mintegy 1.5 microsec. A fénysebességgel haladva sem érhetnék el a felszínt, ahol azonban mégis mérhetőek: a müonok az ún. idődilatáció miatt fénysebességet közelítő gyorsaságú mozgásukkor az időt sokkal lassabbnak érzékelik, ráadásul a felszínig megteendő út is megrövidül. Üdvözlet a speciális relativitáselmélet világában!

A fizika nagy problémája, hogy nem képes kielégítően egy rendszerbe foglalni az elektromágneses és a gravitációs szabályosságokat. Sokan a húrelméletben látják "Isten terveinek kulcsát", de úgy tűnik, a tragikus sorsú Burkhard Heim testébe zárva valamit kapott cserébe: "az anyag és a gravitáció egy egységes, hatdimenziós kvantummező elméletét".

A hiperhajtómű lényegében erről szól: a komoly mágneses tér egy új dimenzióba löki át a járművet, ahol a fény sebessége már nem 300.000 km/s (így nem sérül a relativitáselmélet sem). ULTRA!

A fentiekben leírtaknak mindenki utána tud nézni, itt inkább személyes meglátásaim írnám le.
Gyermeki, romantikus rajongással, tiszta szívből jövő lelkesedéssel fordulok minden technikai érdekesség, innováció, mestermű felé; a hiperhajtómű puszta lehetőségétől szabályosan borzongok. Közhellyel élve olyan súlyú lehet, mint a kerék feltalálása, csak még döbbenetesebb távlatokat nyithat, melyekhez az emberi elme jelen kapacitása talán nem is méltó.
A nagy lelkesedésben ugyanakkor tudatosan igyekszem fenntartani az egészséges szkepticizmusom: a téma komolyabb, lehetőleg tudományos visszhangjáig erős 'HA' felhangokkal kezelem az egészet.
Mindenesetre ha igaz, nem rossz érzés személyesen megélni a csillagközi történelem második mérföldkövét.

Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
  • 2009-09-11 14:29:04

    A bejegyzés elsősorban a "mérföldkő" emberi aspektusát volt hivatott feszegetni. Nyilván óriási eredmény lenne, ha ezt gyakorlatban látnánk, de nem hiszem, hogy az évtizedeken belül megvalósulna. A sokkal érdekesebb számomra az, ahogy a tudomány merít a sci-fi irodalomból!

  • 2009-09-07 18:48:45

    szerintem 1 merfoldkove a csilakozi utazasnak mert meg ep hogy el tudtunk meni a holdig en szerintem ez meg az elso mert nem igen jutotunk el 1 csilagtol egy masikig .

  • 2009-08-18 15:00:58

    En hiszek a meghajto otleteben es biztois vagyok bene hogy a kozeljovoben meg valosithato lesz ha mar meg nem valositotak

  • 2006-01-25 19:53:33

    Milyen frankó lenne, így rohangálni! :D

  • 2006-01-19 16:05:01

    Codorra, a felvetésed előfeltételezi az idő állandóságát minden létező dimenzióban. Ez csak egyetlen egy elmélet a sok közül.

  • 2006-01-19 14:53:38

    Tiszta WH40k mi?

  • 2006-01-19 12:40:34

    Szia!

    Kérdés szerintem továbbra is fennáll, hogy mi lesz, ha sikerül?

    Ha lehetne akár most fénysebességhez közeli sebességgel közlekedni, akkor is nagyon sok időt vesz igénybe (mint a müönok, hogy nekik ugyan "kevés" idő telik el, de valójában több).
    Azaz, míg egy fénysebességgel közlekedő tárgy "úgy érzi", hogy 10 évet tett meg, a "valóságban" ennél jóval több telik el.

    Ennyi.

  • 2006-01-17 09:05:17

    Szívesen lennék már űrvadász, az biztos. :)

  • 2006-01-17 08:43:43

    Én próbálom magam beleképzelni egy középkori ember helyzetébe, amikor valami Kolombusz magyaráz neki, hogy ő egy gömb alakú égitest lakója. Szerintem nem fogom fel. Utána ülök és bámulom a tvt, amikor feketefehérben a hold felszínére lép egy ember, és még vissza is tér. Most sem értem. Most kissé földhözragadtnak érzem magam, mert az agyi kapacitásom nem megfelelő a hiperhajtomű lehetőségeihez.

    De eltelik pár év és közhelyszerűvé válik az egész, és mindenki alapvetésként kezeli a dolgokat. Kicsit a romanitkájuk, a végtelenségük is elveszik.

    Olvastam egy röpujságban egy pár mondatos cikket a távolságokról, és azoknak korabeli legyőzésének módszereiről. Folyamatos lépték ugrások, ami száz éve még kalandos út volt, mára jegyet lehet rá váltani, és közbe kávét iszogatni.

    Mindenesetre kiváncsian várom, ha ez igaz, akkor még én is iszogathatok kávét relatíve gyorsan.

  • 2006-01-17 04:08:22

    "Első gondalatom az volt, hogy Asimov könyveibő ugrott volna elő."

    Ha jól emlékszem, Arthur C. Clarke volt az, aki egy a régebbi novellában leírta, hogy a jövőben az emberek úgy sétálnak az utcán, hogy közben egy kicsiny, övre akasztott szerkezetből zenét hallgatnak. (Akkoriban ez a zene még a klasszikusokat jelentette. :) )

    Erre már annak idején, a walkman korában is felfigyelhettünk, most pedig, ugye, mp3 lejátszókkal szaladgálunk. Talán lenne még több példa is arra, hogy a technika miképpen követi az irodalmat, csak keresgélni kellene...

  • 2006-01-16 22:47:21

    A cikkre először Yam hívta fel a figyelmem, aztán persze a hatalmas együttörömködés után elfelejtettem itt is reflektálni. Aleph-nek köszönhetően most újra eszembe jutott, úgyhogy íme.

  • 2006-01-16 21:47:43

    Van asszem a cikkben egy kitétel, mely szerint akkor müködik az egész, ha a világegyetem eddig elképzelt szerkezete helytálló. Na majd ha startolnak akkor kiderül:D

    Jó pár kérdés van, ezeket kell majd megoldani, ha egyáltalan lehetséges. Én még kissé bizalmatalan vagyok, de ha ez igaz, akkor abba bele se tudok gondolni. Első gondalatom az volt, hogy Asimov könyveibő ugrott volna elő. Van egy novellája, melyben az első ilyen tipusú hajót tesztelik. A stargateben is van egy ilyen tesztelős rész.

    A katonásagnak, és leginkább az amerikai hadseregnek van annyi pénze, hogy egy ilyen léptékű pénznyelőbe invesztáljon. A legtöbb kutatást a hadsereg szponzorálja, persze ilyenkor mindig a hadászati alkalmazás élvez előnyt. Szerintem egy rangjelzés, borotvált ember fogja elhagyni elsőnek a naprendszert.

  • 2006-01-16 20:25:54

    Régen olvastam egy munkát, amely egy olyasmi űrkolonia terve volt, mint a B5, csak kisebben /ezt hogy kell írni, 3b-vel?/. A poén, hogy simán kivitelezhető lenne abból a pénzből, amit az egybesült államok egy!!! év alatt fegyverkezésre költ/enek/...
    Ennyit a fejlődésről, és az űrkorszakról.

  • 2006-01-16 19:49:50

    Már csak az a kérdés, hogy ez milyen hatással lenne az élő szervezetre...? (Ja, és még van egypár kérdés, feltehetőleg azokat is felteszi valaki.) Bár ne az amcsi katonaság venné meg először ezt a technikát is...

  • 2006-01-16 19:27:58

    Még egy, amitől lehidaltam: http://www.sg.hu/cikkek/41871