Neurológia TDK

2007. szept. 14. (péntek), 20:32, D. keze nyomán
Mindennapok, Röhög, Meghitt, Orvoslás
Kutatóorvosi pályafutásom első mérföldköveként elkezdtem tudományos diákköri munkám a Neurológiai Klinikán.

Egészen furcsa érzés. Bármennyire hittem is az adottságaimban, két éve nem sokat adtam volna az aktuális bőrömért, most pedig angol nyelvű, statisztikával megszórt neurológiai szakirodalmat olvasok úgy, hogy majd csak jövőre oktatnak neurot.
Az élet finom egybecsengései, utalásai jelezték előre a jó hírt, de mégis nagyon izgultam, mehetek-e majd. Az események azonban jól alakulnak, a TDK felelős is, a témavezetőm is rokonszenves ember, és varázslatos tudományos perspektívát látok megnyílni.

A családból érdekes módon nagymamám örült a legjobban. Nagyon hisz bennem, és nem utolsó sorban az orvosi vérvonal továbbvitelét várja és jósolja.
Tettrekész izgatottság tölt el. Az átkozott idő persze lohol a nyomomban, de oly reményekkel nézek előre, amilyet régen éreztem. Adná Isten, hogy most tényleg megmutathassam, amit tudok.

A történeti hűség kedvéért a bejegyzés visszadátumozva jelenik meg.