NFL döntő

2007. feb. 04. (vasárnap), 23:40, D. keze nyomán
Éji vad, Faszagyerek, Laza, Szeretem
Sosem voltam sportrajongó, sosem szocializálódtam házmestertrikós, sörgőzből ordítozó drukkerként, de amikor 2005. novemberében először láttam amerikai futballt, teljesen beleszerettem.
Gyors, dinamikus játék, a csapat minden egyes tagján sokkal nagyobb hangsúly van, mint például az európai futballban. Sokan azt gondolják, hogy egy rakás faszi egymásnak rohan, és ütik egymást, valójában rendkívül taktikus, nagyon ravasz játék ez, ahol még a központi szerepű test-test elleni küzdelmeknek is szigorúan meghatározott keretei vannak. A sok-sok bírón kívül videóbírók is vannak, így a kétes összecsapások mindig visszanézhetőek.
A körültekintő szabályrendszer még arra is figyel, hogy az egyik évben rosszul teljesítő csapat a következő évben jobb esélyekkel induljon.

Ma pedig itt a 41. döntő az Indianapolis Colts és a Chicago Bears között, és a hazai közvetítések történetében először élő, helyszíni kommentárral jelentkezik Faragó "Kansas" Richárd és Kovács "Medve" Sándor. Vigyorognak is úgy, hogy rám is teljesen átragadt a lázas, lelkes izgalom.

A megnyitó ceremóniáról bátran kijelenthetjük: csúnya volt. A gumikrokodilos, közönséges kavalkád híven tükrözte az amerikai ízlést, és teljesen nélkülözte az elenganciát, vagy a frappáns, különleges ötleteket.

A meccs viszont hatalmas volt. Turnoverök hada, zseniális visszafutás és passzok, csodálatos irányítói munka... illetve utóbbi csak az egyik oldalon. Bátran kijelenthetjük, hogy a mérkőzést a Bears irányítóján ment el a Chicagonak, noha az Indy nagyon taktikusan fárasztotta őket, és az egyéni megvillanásokból is több volt a Csikók oldalán.

Aki nem látta, nézzen bele az ismétlésbe - a mérkőzés NFL-bemutatkozóként is kifogástalanul megállja helyét.

A díjátadás ismét eléggé amerikaiasra sikeredett, de nagyon jó volt "látni" (hajnali fél négykor ki sem láttam a fejemből) az örömöt.