Orvosi és fiziológiai Nobel-díjak

2006. feb. 24. (péntek), 06:54, D. keze nyomán
Orvoslás, Ismeretterjesztő
Dr. Alfred Bernhard Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében úgy határozott, hogy vagyonának kamatait minden évben öt terület kiválóságai közt kell kiosztani:

"Hátramaradó vagyonom egészét a következőképpen kell kezelni: a végrendeleti végrehajtóim által biztos értékpapírokba fektetett tőke egésze képez egy alapot, amelynek kamatait évente azok között osszák ki díjakként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek. A jelzett kamatokat öt egyenlő részre kell felosztani, amelyeket azután a következőképpen kell megosztani: egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a fizika területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a kémia területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette az élettan, illetve az orvostudomány területén; egy részt annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá; egy részt pedig annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elősegítéséért."

Feltűnő, hogy matematikai Nobel-díj nem létezik.
A városi legenda kategóriába tartozó találgatások közt több is utal arra, hogy Nobel házvezetőnőjét, más változat szerint jóval fiatalabb barátnőjét egy matematikus csábította el. A meglehetősen kicsinyes feltételezéssel szemben valószínűbb, hogy Nobel ösztönös-experimentális, jellegzetes feltalálói attitűdje nélkülözte az elméleti matematikai megközelítést.

1901., Emil von Behring: Szérumterápia, különös tekintettel a diftéria gyógyítása területén elért eredményeiért
1902., Ronald Ross: malária hatásmechanizmusának felderítése
1903., Niels Ryberg Finsen: bőrtuberkulózis (lupus vulgaris) gyógyítása, fényterápia
1904., Ivan Petrovich Pavlov: emésztés fiziológiája
1905., Robert Koch: tuberkulózis terén végzett kutatásaiért
1906., Camillo Golgi, Santiago Ramón y Cajal: az idegrendszer szerkezetének vizsgálatáért (sejttani fogalmak!)
1907., Charles Louis Alphonse Laveran: a protozoa szerepe a betegségekben
1908., Ilya Ilyich Mechnikov, Paul Ehrlich: az immunológia területén végzett kutatásaikért
1909., Emil Theodor Kocher: a pajzsmirigy (glandula thyroidea) fiziológiája, pathológiája és sebészete
1910., Albrecht Kossel: fehérjék, sejtmagfehérjék kémiájához való hozzájárulásáért
1911., Allvar Gullstrand: a szem dioptriáin való munkásságáért
1912., Alexis Carrel: érsebészet és szervátültetés terén végzett munkájáért
1913., Charles Robert Richet: anaphylaxiával kapcsolatos munkásságáért
1914., Magyar zászló Bárány Róbert: az vesztibuláris rendszer (apparatus vestibularis, ~egyensúlyozás) terén végzett kutatásaiért
1914-1918.: az alapítvány Különleges Alapjának utalták a díjjal járó összeget
1919., Jules Bordet: immunológiával kapcsolatos felfedezéseiért
1920., Schack August Steenberg Krogh: a kapillárisok vazomotor szabályozásának felfedezéséért (izom eredetű szabályozás)
1921.: az alapítvány Különleges Alapjának utalták a díjjal járó összeget
1922., Archibald Vivian Hill, Otto Fritz Meyerhof: Hill az izmok hőtermelésével, Meyerhof az izomzat oxigénfogyasztása és tejsavanyagcseréje közti összefüggéssel kapcsolatos felfedezéseiért
1923., Frederick Grant Banting, John James Richard Macleod: az inzulin felfedezéséért
1924., Willem Einthoven: az elektrokardiogram (EKG) mechanizmusának felfedezéséért
1925.: az alapítvány Különleges Alapjának utalták a díjjal járó összeget
1926., Johannes Andreas Grib Fibiger: a Spiroptera carcinoma felfedezéséért
1927., Julius Wagner-Jauregg: a malária elleni oltás dementia paralytica kezelésében
1928., Charles Jules Henri Nicolle: tífusszal kapcsolatos munkájáért
1929., Christiaan Eijkman, Sir Frederick Gowland Hopkins: Eijkman a B1 (antineuritic), Hopkins a növekedéssel összefüggő vitaminokkal kapcsolatos felfedezéseiért
1930., Karl Landsteiner: az emberi vércsoportok felfedezéséért
1931., Otto Heinrich Warburg: az oxidatív folyamatok enzimeinek természete és működési jellemzői
1932., Sir Charles Scott Sherrington, Edgar Douglas Adrian: az idegsejtek működésével kapcsolatos felfedezéseikért
1933., Thomas Hunt Morgan: a kromoszómák öröklődésben játszott szerepéért
1934., George Hoyt Whipple, George Richards Minot, William Parry Murphy: az anémiákkal kapcsolatos májterápiákért
1935., Hans Spemann: az embrionális fejlődést szervező hatásokért
1936., Sir Henry Hallett Dale, Otto Loewi: az idegi ingerületek kémiai továbbításának felfedezéséért
1937., Magyar zászló Szent-Györgyi Albert: a Szent-Györgyi-Krebs ciklussal, a C-vitaminnal, és a fumarát katalízisével kapcsolatos felfedezéseiért
1938., Corneille Jean François Heymans: a sinus caroticus és az aorta légzésszabályozásban játszott szerepének felfedezéséért
1939., Gerhard Domagk: a prontozil antibakteriális hatásainak felfedezéséért
1940-1942.: a díjjal járó összeget 1/3:2/3 arányban az alapítvány fő és különleges alapja közt osztották meg
1943., Henrik Carl Peter Dam, Edward Adelbert Doisy: Dam a K vitamin, Doisy a vitamin kémiai jellegének felfedezéséért
1944., Joseph Erlanger, Herbert Spencer Gasser: az idegsejt-nyúlványok erősen differenciált funkcióinak felfedezéséért
1945., Sir Alexander Fleming, Ernst Boris Chain, Sir Howard Walter Florey: a penicillin és gyógyászati hatásainak felfedezéséért
1946., Hermann Joseph Muller: a radioaktív sugárzás mutagén hatásának felfedezéséért
1947., Carl Ferdinand Cori, Gerty Theresa Cori (született Radnitz), Bernardo Alberto Houssay: a Cori házaspár a glikogén katalitikus lebontásának ("Cori-kör"), Houssay az adenohypophysis (agyalapi mirigy elülső lebenye) cukoranyagcserét befolyásoló hormonjának (glukokortikoid) felfedezéséért
1948., Paul Hermann Müller: a DDT (hírhedt növényvédő szer), mint kontaktméreg ízeltlábúakra kifejtett hatásáért
1949., Walter Rudolf Hess, (Antonio Caetano de Abreu Freire) Egas Moniz: Hess a köztiagy funkcionális szerveződésének, ill. a belső szervek koordinálásában játszott szerepe felderítéséért, Moniz a leukotómia (a nagyagy elülső, frontális lebenye és az alsóbb régiók közti összeköttetések sebészeti megszüntetése) egyes pszichózisok terápiájában játszott előnyeinek felfedezéséért
1950., Edward Calvin Kendall, Tadeus Reichstein, Philip Showalter Hench: a mellékvesekéreg termelte hormonok szerkezeti és funkcionális felderítéséért
1951., Max Theiler: a sárgalázzal és annak gyógyításával kapcsolatos felfedezéseiért
1952., Selman Abraham Waksman: a streptomycin, a tuberkulózis elleni első hatásos antibiotikum felfedezéséért
1953., Hans Adolf Krebs, Fritz Albert Lipmann: Krebs a citrátkör (Szentgyörgyi-Krebs ciklus), Lipmann a koenzim-A és annak köztianyagcserében játszott szerepe felfedezéséért
1954., John Franklin Enders, Thomas Huckle Weller, Frederick Chapman Robbins: a poliomyelitis víruskultúrák különböző szöveteken való tenyészthetőségének felfedezéséért
1955., Axel Hugo Theodor Theorell: az oxidációs enzimek működésével és jellemzőivel kapcsolatos felfedezéseiért
1956., André Frédéric Cournand, Werner Forssmann, Dickinson W. Richards: a szívkatéterezéssel és a keringési rendszer pathológiás (kóros) elváltozásaival kapcsolatos felfedezéseikért
1957., Daniel Bovet: szintetikus antagonisták testre, különösképpen a keringési és vázizomrendszerre gyakorolt hatásai
1958., George Wells Beadle, Edward Lawrie Tatum, Joshua Lederberg: Beadle és Tatum annak felfedezésért, hogy a gének kémiai folyamatok szabályozásán át hatnak, ill. Lederberg genetikai rekombináció és a bakteriális genetikai anyag felderítéséért
1959., Severo Ochoa, Arthur Kornberg: a DNS és az RNS szintézisének mechanizmusa
1960., Sir Frank Macfarlane Burnet, Peter Brian Medawar: szerzett immunológiai tolerancia
1961., Magyar zászló Georg von Békésy: a cochlea-beli (csiga a fülben) ingerületképzés fizikájának felfedezéséért
1962., Francis Harry Compton Crick, James Dewey Watson, Maurice Hugh Frederick Wilkins: a nukleinsavak szerkezetének és az élő szervezetekben játszott információtovábbító szerepe (~a DNS szerkezetének felfedezése)
1963., Sir John Carew Eccles, Alan Lloyd Hodgkin, Andrew Fielding Huxley: ionfolyamatok az idegsejtek központi és perifériás membránrészeinek serkentő és gátló mechanizmusaiban
1964., Konrad Bloch, Feodor Lynen: a koleszterin- és zsírsav-anyagcsere folyamatainak és szabályzásának felderítéséért
1965., François Jacob, André Lwoff, Jacques Monod: az enzim- és vírusszintézis genetikai szabályzásának felderítésében tett lépéseikért
1966., Peyton Rous, Charles Brenton Huggins: Rous a tumorkeltő vírusok, Huggins a prosztatarák hormonális kezelésének felfedezéséért
1967., Ragnar Granit, Haldan Keffer Hartline, George Wald: a látás elemi fiziológiai és kémiai folyamatai
1968., Robert W. Holley, Har Gobind Khorana, Marshall W. Nirenberg: a genetikai kód és annak fehérjeszintézisben játszott szerepe magyarázatáért
1969., Max Delbrück, Alfred D. Hershey, Salvador E. Luria: vírusok génszerkezete és replikációjuk (szaporodásuk) mechanizmusa
1970., Sir Bernard Katz, Ulf von Euler, Julius Axelrod: humorális transzmitterek az axonterminálisokban (~idegsejt-végződések), ezek tárolása, felszabadulása és inaktivációja
1971., Earl W. Sutherland, Jr.: hormonok hatásmechanizmusai
1972., Gerald M. Edelman, Rodney R. Porter: antitestek szerkezete
1973., Karl von Frisch, Konrad Lorenz, Nikolaas Tinbergen: egyéni és társadalmi viselkedésminták szerveződése és felszínre törése
1974., Albert Claude, Christian de Duve, George E. Palade: a sejt szerkezetével és funkcionális szerveződésével kapcsolatos felfedezéseikért
1975., David Baltimore, Renato Dulbecco, Howard Martin Temin: tumorvírusok és a sejt génállománya közti interakció
1976., Baruch S. Blumberg, Magyar zászló D. Carleton Gajdusek: fertőző betegségek eredetének és terjedésének új mechanizmusai
1977., Roger Guillemin, Andrew V. Schally, Rosalyn Yalow: Guillemin és Schally az agy peptidhormon-termelésével kapcsolatos felfedezéseiért, Yalow a radioimmunassay (RIA) vizsgálati módszer kifejlesztéséért
1978., Werner Arber, Daniel Nathans, Hamilton O. Smith: restrikciós enzimek felfedezése és alkalmazása genetikai problémákra
1979., Allan M. Cormack, Godfrey N. Hounsfield: a CT (computer assisted tomography) kifejlesztéséért
1980., Baruj Benacerraf, Jean Dausset, George D. Snell: a sejtfelszín genetikailag meghatározott, immunreakciókért felelős struktúrái
1981., Roger W. Sperry, David H. Hubel, Torsten N. Wiesel: Sperry az agyféltekék funkcionális specializációjának felfedezéséért, Hubel és Wiesel pedig a látás mechanizmusában az információ feldolgozásával kapcsolatos felfedezéseikért
1982., Sune K. Bergström, Bengt I. Samuelsson, John R. Vane: prosztaglandinok és kapcsolódó, biológiailag aktív anyagok
1983., Barbara McClintock: mobilis genetikai elemek
1984., Niels K. Jerne, Georges J.F. Köhler, César Milstein: az immunrendszer fejlődésének és szabályozásának specificitásával kapcsolatos elméleteikért, ill. a monoklonális antitestek létrejöttével kapcsolatos elvek felismeréséért
1985., Michael S. Brown, Joseph L. Goldstein: koleszterol-metabolizmus szabályozása
1986., Stanley Cohen, Rita Levi-Montalcini: a növekedési faktorok felfedezéséért
1987., Susumu Tonegawa: genetikai elvek az antitestek sokféleségével kapcsolatban
1988., Sir James W. Black, Gertrude B. Elion, George H. Hitchings: gyógyszerkezeléssel kapcsolatos, fontos elvek felismerése
1989., J. Michael Bishop, Harold E. Varmus: a retrovirális onkogének celluláris eredetének felfedezéséért
1990., Joseph E. Murray, E. Donnall Thomas: emberi betegségek gyógyítása szerv- és sejtátültetésekkel
1991., Erwin Neher, Bert Sakmann: ioncsatornák szerepe a sejtekben
1992., Edmond H. Fischer, Edwin G. Krebs: fehérjefoszforiláció és biológiai szabályozási mechanizmusok
1993., Richard J. Roberts, Phillip A. Sharp: "split gének" felfedezése
1994., Alfred G. Gilman, Martin Rodbell: G-fehérjék és ezek szerepe a sejtek szignáltranszdukciós folyamataiban
1995., Edward B. Lewis, Christiane Nüsslein-Volhard, Eric F. Wieschaus: korai embrionális fejlődés genetikai szabályozása
1996., Peter C. Doherty, Rolf M. Zinkernagel: sejtes immunválasz specificitásával kapcsolatos felfedezéseikért
1997., Stanley B. Prusiner: a prion fehérjék, ill. a fertőzés egy új elvének felfedezéséért
1998., Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro, Ferid Murad: a nitrogén-monoxid, mint jelátvivő a kardiovaszkuláris rendszerben (szív-érrendszer)
1999., Günter Blobel: a fehérjék sejten belüli szállítását és elhelyezkedését szabályozó, intrinsic szignáljai (szakaszok a fehérjemolekulákon)
2000., Arvid Carlsson, Paul Greengard, Eric R. Kandel: az idegrendszeri szignáltranszdukcióval kapcsolatos felfedezéseikért
2001., Leland H. Hartwell, Tim Hunt, Sir Paul Nurse: a sejtciklus szabályozásának kulcselemei
2002., Sydney Brenner, H. Robert Horvitz, John E. Sulston: a szervek fejlődése és a programozott sejthalál genetikai szabályozásával kapcsolatos felfedezéseikért
2003., Paul C. Lauterbur, Sir Peter Mansfield: a mágneses rezonancián alapuló képalkotás (MRI) kifejlesztéséért
2004., Richard Axel, Linda B. Buck: a szaglóreceptorok és a szaglórendszer szerveződésének felderítéséért
2005., Barry J. Marshall, J. Robin Warren: a Helicobacter pylori felfedezéséért és gastritis-ben ill. gyomorfekélyben játszott szerepének felderítéséért

Megjegyzések:
A kutatások Nobel-díjjal való jutalmazása óta a témakörökben természetesen számos előrelépés történt.
Magyar zászló: magyar, vagy magyar származású Nobel-díjas (az orvosi és fiziológiai témakörben)

Források: