Öt-hatodos ütem

2009. júl. 13. (hétfő), 00:28, D. keze nyomán
Emlék, Mindennapok, Csípős, Faszagyerek, Egyetem
Mikrofonpróba egy-kettő-három egy-egy-egy-kettő három. Szól ez, ha hagyják!

Nézzük tehát az utolsó reguláris vizsgaidőszakom:
  1. Szemészet gyakorlati vizsga.
    Vörös szem differenciáldiagnózisa, egymás szemhéjának kifordítgatása, acut glaucomás roham, és az, ahogy egy olyan anyagból vizsgázunk jelesre, amiről fogalmunk is alig van.
  2. Neurológia gyakorlati vizsga.
    Már félévkor is volt, de most kezdtem el először érezni, hogy mi is a lényeg. Szeretem.
  3. Szülészet versenyteszt.
    Igazából aki ismer, az a részvételemen csak röhög. Én is. :) Lottóban sem vagyok erős.
  4. Oxyológia vizsga.
    A kollektív tudat létezik!
  5. Gyerekgyógyászat írásbeli.
    Ez félévkor is, most is nehéz teszt volt: húzósan és sokat kérdeznek. Volt benne a csecsemő vízháztartásának támogatásától kezdve (számolós feladat, vééégre!) a "mitől hány a kölyök sugárban" című dolgokig minden. Környezetemből kicsiny szigetként kiemelkedve sikerült összeeszkábálnom egy négyest (így lehetett ötös a szóbeli, de ne rohanjunk előre).
  6. Elmegyógyászat vizsgakórrajz.
    Ezt már csak azért is jól meg akartam írni, mert a tanárunk, Dr. Szuromi Bálint, számomra A Pszichiáter. Mély érzésű, finom, intelligens ember - tudjátok, világítótorony.
  7. Német egyetemi záróvizsga.
    Egy középfokú német szóbelim van, úgyhogy valamit írásban is produkálnom kellett, hogy meglegyen a pipa. Előtte voltam Németországban, erre rászántam egy teljes délutánt... állítólag vesztettem 1-2 pontot. Azt a kutyafáját! ;)
  8. Igazságügyi orvostan teszt.
    Az Igazságügyi Orvostani Intézetet roppant mód szerettem. Egyrészt a hangulat pont olyan, mint a Helyszínelőkben, másrészt az egész csapatnak hihetetlenül vicces, fanyar fekete humora van. A tesztet úgy vezették fel, hogy "Előfordulhatnak úgynevezett köcsög kérdések, hogy adhassunk ötöst is." - ehhez képest korrektek voltak, mint mindig.
  9. Családorvoslás.
    Azt hiszem, e tanszék viccel-bolondozik. Még a kollektív tudat sem volt képes rendesen megoldani a tesztet, egyszerűen röhejes volt az egész. Most jól megmutatták!
  10. Neurológia írásbeli.
    A gyermekgyógyászat mellett ez volt a másik igazán húzós vizsgánk. Durva az anyag, nehéz volt a teszt, nagy bánatomra négyes lett.
  11. Gyermekgyógyászat szóbeli.
    Az egész vizsgaidőszakom egyik legkedvesebb élménye ez volt.
  12. Traumatológia.
    A mai napig nem jöttem rá, hogy a részletekre rámenő kérdéseik tényleg fontosak, vagy egyszerűen csak ráborulósak voltak. Kreditben viszont jól adják az ipart, úgyhogy különösen örültem az eredményes és kiegyensúlyozott csapatmunkának (= egy kupacon mindannyian ugyanazt írtuk).
  13. Igazságügy szóbeli.
    Ez nagyon para volt. Emlékeim szerint négy napot hagytam rá, abból kettő munkával telt, egyben eljutottam a 89 tételből 4-ig (hajjaj), tehát a komplett anyagra maradt egy, azaz egy napom.
    Azon az egy szem napon egy kb. 16 órás menetben elolvastam és kijegyzeteltem több, mint négyszáz oldalt, illetve átnéztem a kiadott plusz anyagokat is. Ötösér'. Ez most az aktuális rekordom, ennél nagyobb "faszagyerek" címke már rám sem férne.
  14. Szülészet-nőgyógyászat vizsga.
    A vizsgáztató szerint ezt az anyagot még szakvizsgára sem lehet megtanulni. Szerintem sem, úgyhogy félúton kiegyeztünk. A legrosszabb jegyem e hármas lett, de teljesen kulturált hangulatban zajlott a vizsga (külső szemlélők szerint megszívattak minket, én nem érzékeltem).
  15. Urológia.
    A rohadó péniszek és hasogató vesék világa aligha lesz az enyém. Már csak azért sem, mert négy és fél órát vártunk a vizsgáztatóra, aki utána alig 20 perc alatt, az óráját sűrűn nézegetve mindhármunkat lezavart. Még ki is fejtette, hogy neki mennyire kell sietnie a magánrendelésére. Köszihelló.
  16. Szemészet szóbeli.
    Csak jót húzzak, csak jót húzzak... és jót "húztam". Olyannyira, hogy a háromból egy tételt elmondattak, a másik kettőt már csak félig, és óriási lelkendezések közepette megkérdezték: nem baj-e, ha belémfojtják a szót. Megköszöntem a lehetőséget azzal, hogy nem itt szeretnék kibontakozni, ha nem muszáj.
  17. Belgyógyászat.
    Szemészet vizsga előtt volt egy mélypont, de a sikeres manőver, illetve B. hazavárása annyira megpörgetett, hogy Zs-vel rádumáltuk egymást: hozzuk előrébb a belgyógyászat vizsgát (kocka-o-méter @ 70%). A beszélgetés szó szerint így zajlott:
    - Akkor ugorjunk a kútba? - kérdeztem.
    - Ugorjunk. - mondta. - Fejjel előre?
    - Fejjel. - válaszoltam.
    És ugrottunk. A II-es belgyógyászati klinikán ugyanis máskor is nyugodt szívvel hagyták figyelmen kívül, hogy épp mi a vizsgaanyag, ráadásul most még differenciáldiagnosztika és infektológia félévünk is volt, aminek keretében aztán tényleg bármit lehet kérdezni... ennek ellenére egy teljesen normális fiatal orvost kaptunk. Azt hiszem, korábban még sosem kaptam ötöst belgyógyászatból.
  18. Urológia javító.
    Urológián jól felhúztak, meg úgyis ráértem, ráadásul a saját határaimat is akartam még egy kicsit feszegetni (sosem voltam még semmiből javítani - nehogymár az élmény nélkül múljon el a szokásos egyetemi élet!), úgyhogy visszamentem javítani. (Kocka-o-méter @ 90%) Persze Romics profhoz kerültem. A tételem kiválaszthattam, kidolgozhattam, kaptam hozzá segítséget is a környező személyzettől, és így kaptam négyest. Gondolom sejthető, mennyire megalázó szándékkal volt szerencsém szembesülni.
  19. Magatartástudomány írásbeli.
    Egészen biztos voltam benne, hogy a magtud szigorlatra szükséges pár ezer oldalt nem akarom elolvasni, és ez így is lett. A több száz oldalas könyvekből zanzásított pár oldalas kivonatok (elképzelhető a mélységük) alapján is írtam 25 pontot a 30-ból.
  20. Magatartástudomány szóbeli.
    A szóbeli rész miatt ugyanakkor kicsit jobban izgultam: a zavaros és számos tételek nem sok jót sugalltak. Persze ki is húztam a két lehető legrosszabbat (Az egészségügyi finanszírozás etikai kérdései, Pszichológiai vizsgálómódszerek: kérdőívek és személyiségtesztek, stb.), de kisebb csodával határos módon ez a vizsga is remekül sikerült.
  21. Neurológia javító.
    A magtud szóbeli után a jól végzett munka örömével, felszabadultan szaladtam a Neurológiai Klinikára az ottani témavezetőmhöz. Boldog voltam, mert iszonyú durva vizsgaidőszakot toltam végig, és mert végeztem, mire B. hazajön. Legalábbis ezt hittem.
    - Mi akarsz te lenni? - kérdezte (pontosan tudja, hogy neurológus).
    - Neurológus. - mondom.
    - Hát de akkor gyere vissza javítani!
    Úgyhogy négyes teszttel (ami egyébként az évfolyamon meglehetősen erősnek számított) mentem, és kaptam egy - négyest. Erre mondja méltán a köznyelv, hogy "szétbasz az ideg": irgalmatlanul jó tételeket húztam, oda-vissza tudtam őket, és addig-addig keresgélt a t. tanárnő, amíg végül talált egy kapcsolódó témakört (már rég nem a tételeimről beszélünk!), amiben nem tudtam, hogy ők a klinikumban mit szoktak látni (utóbb kiderült, hogy ők sem...). Táncoltunk egy darabig, aztán mondta, hogy erre sajnos nem tud ötöst adni. Megkértem, hogy kérdezzen még, erre húzatott egy harmadik tételt: bele is rántottam az agydaganatokba. Közölte, hogy ezt a témakört mennyire utálja (mondtam: én is), majd kért egy könyvet. Tudtam, hogy vadászik rám, így negáltam a könyvet, de persze akadt egy bajtársias vizsgázó, aki rögvest adott egyet. Gratulálok. A tanárnő meg felcsapta a tankönyvet a másfél oldalas táblázatnál, ahol minden sor egy agydaganat-típus... természetesen nem akart ő rosszat. Pech, hogy jót sem.
    Sokáig roppantul bosszantott a történet, mivel szívvel-lélekkel készültem annak ellenére is, hogy a vizsgaidőszak végére azért már az agyam sem fogott teljes erővel, és a neurológia számomra nagyon fontos. Ez ugyan kollokvium volt, tehát hosszú távon várhatóan semmi jelentősége nem lesz (a szigorlat kell igazán), de mégiscsak ez a választott irányom... mára már úgy vagyok vele, hogy ha egy négyes kollokviumon fog múlni bármi is, akkor annak így kellett lennie.
A vizsgaidőszakban több rendkívül furcsa dolog is volt.
Egyrészt irgalmatlanul gyorsan eltelt annak ellenére, hogy immár ez a leghosszabb ilyen jellegű menetelésem (pedig a trónfosztott sem volt kispálya).
Másrészt úgy nyomtam végig, mintha zsinóron rántanának. Egyetlen megfáradás volt szemészet előtt, azt leszámítva még a nagyon nyomasztó magánéleti történések sem akadályoztak meg semmiben. Ismét nagyobb teljesítményt adtam le, mint korábban bármikor, pedig volt bőven céges teendő és egyéb lelki terhelés is tekintet nélkül arra, hogy épp vizsga előtt, vagy két óra alvás után voltam-e. Lassan talán kezd kiforrni a professzionalizmusom - remélem, mellette ember maradok.
Harmadrészt nem dobom el az agyam magamtól, mégha e bejegyzés masszív egotripnek tűnik is. Számtalan rendkívüli tudású emberrel volt szerencsém mostanában érintkezni, akik által pontosan meg tudom határozni a helyem a világban.

Múlt héten pedig betoppant a hatodév. Április vége óta egyetlen egy napom volt, mikor semmit nem csináltam. Még az elmúlt hónapok mocskát sem volt időm lezuhanyozni, és miközben megpróbálom szeretni, sőt, egyre jobban szeretem a szigorlóévet (elvégre most tanulhatok utoljára különösebb felelősség nélkül) - lassacskán azonban már félem is mindazt, amit egy orvosi pálya jelent.

Most kezdünk bebábozódni. Adja Isten, hogy szépen kifeszüljenek majd szárnyaim, mikor eljön az idő.