Pereg az élet

2006. szept. 06. (szerda), 01:38, D. keze nyomán
Életképek, Csípős, Észosztó
5:45. Az álom-hullámvasút visszaemelkedik a felszínre, az új éra meghitt homályára ébredek. Lassan kezdi megfesteni a felhők alját a karmazsin napfelkelte, a gyorsuló tudatok kerekes konzervdobozok hosszú sorába tömörülnek.
Értem őket, elképzelem, hová tartanak, és még mindig nem hiszem el, amit látok.

A villamosmegállóban kistini, gömböc leányka illegeti magát ízléstelenül túlsminkelt barátnőjének. Rengő hájába nyöszörgő szakadékokat vág az öreg zsidó földműves-nadrágja, szabályzott fémmosolya a zenetévék díváinak csábítását próbálgatja, hurkás ujjainak rosszul festett körmei tanult finomkodással villognak és pukedliznek a levegőben.
Próbálunk nem megpusztulni a röhögéstől, aztán azzal igyekszem felmenteni, hogy biztos nincs anyja.

A trépontban bő egy órát állunk, hogy a köszönni képtelen, flegma csaj az arcomba köphesse: igazából le sem kéne adnom az ADSL modemem... gondolom az arckifejezésemre válaszul vonta be mégis. Hiába, most már a veszteségért is meg kell küzdeni.

Külön üdvözlöm azt a tudakozóst, aki a szerencsétlen öreg nénit azzal küldte be a trépontba, hogy ott kérdezze meg valamelyik hazai város hívószámát...

A 'menj be, kérdezd meg!'-et bankra is érvényesítjük, ott szintén sorokban állnak a népek; jóindulatunk az állandó röhögés ellenére fogy, frusztrációnk fáradtságunkkal arányban nő.

Ellentétben a súlyos életbölcsességről tanúbizonyságot tévő féllábúval, aki "Körző" becenéven fut. Százlábút juttatja eszembe.

Élvezem, ahogy szalad az élet. Egyre csak dobolnak a zuhanycseppek a nyakamon.