Már tele a főnököm az egész rohadt politikai helyzettel, úgyhogy záróakkord:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szorgosan dolgozó gazda. Állandóan tett vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a hatra egész életében.
Történt egyszer, hogy észrevette, fogynak a tyúkok a tyúkudvarból. Hiába próbálta nyakon csípni a tolvajt, sehogy sem sikerült. Gondolta, keres magának valakit, aki megvédi a baromfiakat a titokzatos tolvajtól.
- Válassz engem. - mondta a kutya. - Jó a szemem, jó az orrom, éles a fülem. Meghallom, meglátom, megszagolom, ha jön a tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod.
- Válassz inkább engem - hízelgett a róka. Az én fülem élesebb, az orrom jobban szagol, a szemem jobban lát, mint ennek itt. - és a kutya felé bökött. - Én nem verlek fel ronda ugatással éjjeli álmodból, hanem lefogom helyetted a tolvajt. Ha én vigyázhatok rájuk, megígérem, hogy kétszer annyi tyúkod lesz mint előtte és lényegesen több tojást fognak tojni neked! Sokkal jobban fogsz élni mint korábban! Ezt a ronda korcsot meg zavard el, mert ahogy látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga és a maradékot is felzabálja.
Tetszett a gazdának a róka beszéde, felfogadta hát a sima beszédű vörös komát a tyúkudvar őrzésére. Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan jelentette, hogy az éjjel nem történt semmi, mind megvannak a tyúkok, csak a kutya ugatott hangosan a kerítésen túl és próbálta az ő munkáját megzavarni.
A gazdának tetszett ez a nyájasság és tisztelet, és megerősítette a rókát tisztségében, bár mintha tyúkok kevesebben lettek volna, mint annak előtte és tojást sem talált annyit, mint szokott.
Történt egy éjjel, hogy a gazdát zaj verte fel éjjeli álmából. Kiszaladt az udvarra, és látja ám, hogy a róka épp egy tyúk tollát tépdesi veszettül, és a nyakát próbálja átharapni.
- Mit művelsz ?! - kiáltott a gazda a rókára.
A róka azonnal elengedte a tyúkot, és így szólt a gazdához:
-Na, ezt jól elkúrtam! Hazudtam neked éjjel-nappal. Bizony én fosztogattam a kurva udvarodat, én loptam a csirkéidet és tyúkjaidat, én rágtam össze a tojásokat. De csak mostanáig! Szándékosan csaptam zajt, hogy meghalld, és gyere ki. Sőt, örülök neki, és büszke vagyok rá, hogy most minden kiderült, mert egyébként épp mától vegetáriánus lettem, megundorodtam a húsevéstől és a hazudozástól, hogy be kellett csapnom téged. Amúgy meg a kutya sokkal több csirkét lopott volna, és biztos, hogy még jobban becsapott volna téged. Én csak meg akartalak óvni ettől. Ne törődj a kutyával, látod, most igazat beszélek, úgyhogy tarts meg hivatalomban, mert innentől kezdve már bízhatsz bennem.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szorgosan dolgozó gazda. Állandóan tett vett, dolgozott keményen, mégsem jutott ötről a hatra egész életében.
Történt egyszer, hogy észrevette, fogynak a tyúkok a tyúkudvarból. Hiába próbálta nyakon csípni a tolvajt, sehogy sem sikerült. Gondolta, keres magának valakit, aki megvédi a baromfiakat a titokzatos tolvajtól.
- Válassz engem. - mondta a kutya. - Jó a szemem, jó az orrom, éles a fülem. Meghallom, meglátom, megszagolom, ha jön a tolvaj. Akkor majd sarokba szorítom, hangosan ugatok, és te elfoghatod.
- Válassz inkább engem - hízelgett a róka. Az én fülem élesebb, az orrom jobban szagol, a szemem jobban lát, mint ennek itt. - és a kutya felé bökött. - Én nem verlek fel ronda ugatással éjjeli álmodból, hanem lefogom helyetted a tolvajt. Ha én vigyázhatok rájuk, megígérem, hogy kétszer annyi tyúkod lesz mint előtte és lényegesen több tojást fognak tojni neked! Sokkal jobban fogsz élni mint korábban! Ezt a ronda korcsot meg zavard el, mert ahogy látom, csak a tyúkjaidra fáj a foga és a maradékot is felzabálja.
Tetszett a gazdának a róka beszéde, felfogadta hát a sima beszédű vörös komát a tyúkudvar őrzésére. Látszólag minden rendben volt, a róka minden reggel tisztelettudóan jelentette, hogy az éjjel nem történt semmi, mind megvannak a tyúkok, csak a kutya ugatott hangosan a kerítésen túl és próbálta az ő munkáját megzavarni.
A gazdának tetszett ez a nyájasság és tisztelet, és megerősítette a rókát tisztségében, bár mintha tyúkok kevesebben lettek volna, mint annak előtte és tojást sem talált annyit, mint szokott.
Történt egy éjjel, hogy a gazdát zaj verte fel éjjeli álmából. Kiszaladt az udvarra, és látja ám, hogy a róka épp egy tyúk tollát tépdesi veszettül, és a nyakát próbálja átharapni.
- Mit művelsz ?! - kiáltott a gazda a rókára.
A róka azonnal elengedte a tyúkot, és így szólt a gazdához:
-Na, ezt jól elkúrtam! Hazudtam neked éjjel-nappal. Bizony én fosztogattam a kurva udvarodat, én loptam a csirkéidet és tyúkjaidat, én rágtam össze a tojásokat. De csak mostanáig! Szándékosan csaptam zajt, hogy meghalld, és gyere ki. Sőt, örülök neki, és büszke vagyok rá, hogy most minden kiderült, mert egyébként épp mától vegetáriánus lettem, megundorodtam a húsevéstől és a hazudozástól, hogy be kellett csapnom téged. Amúgy meg a kutya sokkal több csirkét lopott volna, és biztos, hogy még jobban becsapott volna téged. Én csak meg akartalak óvni ettől. Ne törődj a kutyával, látod, most igazat beszélek, úgyhogy tarts meg hivatalomban, mert innentől kezdve már bízhatsz bennem.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
-
(#1090)Névtelen2006-09-30 11:50:40
az én magyartanáraim mindig a befejezést hiányolták.
Engedelmeddel:
...és a gazda - bár icipicit vonakodva - hitt a rókának, és megtartotta udvarában. Az pedig látva sikerét, meghívta rokonait, barátait, és egy külön részleget is létesített a farkasoknak. Megbízott néhány koszosabb tyúkot, hogyha a gazda kérdezi tőlük, hogy megy a sorsuk, ajnározzák őt, és cserébe megkapják a páva ékes tollait.
És mikor egy reggel a gazda kiment a tojásokért, ilyedten ládta az óljában összegyűlt állathadat, azok pedig nekiugrottak, és elzavarták.
A gazda pedig - ha még él, mert meg nem halt - azon búslakodik, hogy ugyan miért uszította a kutya a rókát. -
Látom szereted a szélmalom-harcot ^^.
