-
(#157)gszebe2005-09-21 10:58:48
Az én véleményem röviden "szélsőségesen boreger-párti". Ezért bővebben már nem is fejteném ki. :D
-
Dúalon:
Egyáltalán nem irritálsz, Xen. Csak arra gondoltam, mostanában belelendültél a vitatkozásba, én meg szívesen vitatkozom.
Hi-hi! :D
(Egyébként boregernek is válaszoltam.)
Tényleg. :D
Dúalon:
Egyébként miért feltételezed, hogy indíttatásai(k) átgondolása nélkül ítéltem meg őt, őket?
Igazából itt magamból indultam ki. :) Nem vagyok türelmetlen az egyszerű bloggerekkel sem (mégha tényleg olyan témákat is feszegetnek, mely a legtöbb embert nem érdekli), és próbálok beléjük látni. Itt volt egy kis képzavar, hisz te nem úgy viszonyulsz hozzájuk, ahogy én és beléjük próbálsz látni. Őszintén megvallva ezek után azt nem értem, hogy miért háborodik fel az ember, hisz ha beléjük lát, akkor tudja miért teszik, amit tesznek. Innentől kezdve érthetővé válik az egész. Javítsatok ki, ha tévedek.
Dúalon:
Mert használni a legritkább esetben használ, rombolni viszont szinte mindig.
Ebben szerintem soha nem fogunk dűlőre jutni, nem is feszegetném már tovább ezt.
Dúalon:
Épp erről beszélek: ennek nem külső, hanem belső kényszernek kéne lennie. Önkritika!
Elismerem, hogy sokkal jobb lenne, ha mindenkinek lenne magasan fejlett önkritikája. (asszem itt ellentmondásba keveredtem önmagammal) Na jó, elismerem, hogy sokkal jobb lenne, ha csak érdekes dolgokról olvashatnánk (és egyes emberek hétköznapi unalmas történetei nem tartoznak ide feltétlenül), de ez is szubjektív. Nekem sokat változtak a blogolási szokásaim (remélem, jó irányba!).
A többiben egyetérthetünk. :D -
Egyáltalán nem irritálsz, Xen. Csak arra gondoltam, mostanában belelendültél a vitatkozásba, én meg szívesen vitatkozom.
(Egyébként boregernek is válaszoltam.)
Boreger, kétségtelenül nem a kisemberek védelmében szóltam, de azért nem vetem meg őket. Csak nem kímélem tőlük a botot (azért a gyerekem nem így "nevelném"). :) -
Dúalon: Igen, mert én meg szélsőségesen kisember-ellenesnek éreztem a tiédet :) Ha őket védted volna, akkor meg valószínűleg a másik nézőpontot hoztam volna fel, csak hogy szerepeljen az érem másik oldala is.
Saját véleményem - mint általában - a kettő között van, tehát nem utasítom el a te véleményedet sem, csak muszáj mindig beidéznem a másik felet is :) "Egyensúly felé való törekvés".
Xen, kicsit agresszív vagy mostanában. (szubjektív véleményem). -
Mivel mindkét hozzászólásod nekem szólt, én arra a következtetésre jutok mindebből, hogy irritállak. Ha nem így van, majd megcáfolsz. :) Hát jó. Ez van. Sajnálom.
A többire nem reagálok, ha úgy van, ahogy én feltételezem. -
boreger, szélsőségesen kisembervédőnek érzem a hozzászólásod, és nem is értek egyet vele Engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki mikor ment le vásárolni, de abban igazat kell adnom neked, hogy ez másoknak "érdekes" lehet, így tiszteletben tartom a véleményed.
Bandi:
Dúalon, érezhetek a hozzászólásodból (és a RUT teremben tettből is) némi ingerültséget?
Inkább türelmetlenséget és intoleranciát az idióták irányában. De ítéld meg Te, kívülről nem tudom, milyennek látszik.
ne ilyen egyszerűen, illetve gondoljunk bele, hogy miért is tesz ilyet. Lássunk bele a lelkébe!
Az egyszerűség gyönyörködtet.
Egyébként miért feltételezed, hogy indíttatásai(k) átgondolása nélkül ítéltem meg őt, őket?
Miért tiltanád meg neki?
Mert használni a legritkább esetben használ, rombolni viszont szinte mindig.
Miért kivételeznél egyesekkel?
Épp erről beszélek: ennek nem külső, hanem belső kényszernek kéne lennie. Önkritika!
Néma segítségért kiáltás.
A legritkábban. Az öngyilkosokról meg elég szélsőséges a véleményem, úgyhogy ezt a témát nem feszegetném.
Kritizálni mindig könnyebb, mint segíteni, hogy a jó irányba tereljük az ember életét.
Brutális nagy közhely. Ugyanakkor "minden közhelyben van némi igazság", ahogy azt G. mondta, szóval lásd lentebb.
a blog erre fantasztikus, hogy felnyissuk a másik szemét, mely egy egyszerű "szánalmas" értékeléssel nem megvalósítható minden esetben.
(Ez számít lentebbnek.)
Azt hiszem, elég kevéssé mondható rólam, hogy ne segítenék - sokszor erőmön felül is, saját káromra - annak, akinek csak tudok.
És az e-Arc is pontosan erre van, ezt a tényt még le is írtam. Igyekszik példát mutatni, és ahogy látom, akadnak, akik fel is figyelnek erre. És akad, aki nem - ugye?! ,)
Szeretnék Istenről példát venni, aki lehetőségeket ad, de nem dönti el helyetted, merre tarts.
1) magába fordul az ember
2) vállat von
3) megharagszik
1.) ...és remélem, elgondolkodik.
2.) tehát más utat választ. Lelke rajta. Csak másoknak ne mutasson rossz példát.
3) Tegye! Máris megérintettem, máris befurakodott a tudatába a gondolat.
Az emberek - hadd fogalmazzak ilyen általánosan - nagyon kis hányada méri fel, hogy egy honlap valójában felelősséget is jelent.
Természetesen nem utasítom el a szárnyaikat próbálgató bloggereket, csak nehezen fogadom el, hogy minden "ég haragja" is blogozik már a szarról, a rózsaszínről, a kicsiny létéről.
A hétköznapok hozzák a legjobb helyzeteket, de azokra fel is kell figyelni. Mindez nem a hétköznapok elutasítása, hanem az érzéketlenek útbaigazítása. Hiába keresi a fényt az, akinek csukva van a szeme.
Ó, és még egy nagyon fontos dolog, amiről tulajdonképp az eredeti egy mondat szól: ha valaki önkritika nélkül lép a színre, akkor bizony fogadnia kell a kritikákat is. -
Egy nagyon jó vita kerekedett. :sor: Egyébként, Dúalon, érezhetek a hozzászólásodból (és a RUT teremben tettből is) némi ingerültséget? Vagy csak halucinálok? :ohm:
Dúalon:
van úgy, hogy gyáva dolog nem szánalmast mondani.
Nem is azt mondom, hogy ne fejezzük ki szánakozásunkat, hanem hogy ne ilyen egyszerűen, illetve gondoljunk bele, hogy miért is tesz ilyet. Lássunk bele a lelkébe! (pszichológia rulz!)
Dúalon:
vannak egyetemes, klasszikus értékek.
Lényegében erről próbálok most vitát kezdeményezni, illetve szakdogát írni pszichológiára a blogomban. :D
Dúalon:
miért nem fog egy füzetet, és írja magának a blogot az, aki olyan egyszerű, mint a fakocka?
Miért tiltanád meg neki? Miért kivételeznél egyesekkel?
Másrészt, ha tegyük fel egyesek lelki betegek (pl. öngyilkos hajlamaik vannak, melyről tudom, hogy elég kis százalék, de csak példa), akkor feltehetőleg azért írnak "szánalmas" dolgokat, hogy a világ tudtára hozzák. Néma segítségért kiáltás.
Dúalon:
Aki semmi értelmeset nem nyújt, csak a szánalmas, unalmas kis hétköznapjait?
Kritizálni mindig könnyebb, mint segíteni, hogy a jó irányba tereljük az ember életét. Lehet, hogy naív vagyok - még mindig -, de a blog erre fantasztikus, hogy felnyissuk a másik szemét, mely egy egyszerű "szánalmas" értékeléssel nem megvalósítható minden esetben. Persze, feltehetjük a kérdést: ki ő nekünk, hogy foglalkozzunk vele? Ezek után megkérdezem én is: kik tehetnek arról, hogy elembertelenedik a társadalmunk? (akinek nem inge, ne vegye magára!)
Dúalon:
Épp magadat cáfolod meg...
Igaz. Ez egy olyan 22-es csapdája. :D
Minden csak szavak kérdése. Ha kijelented valamiről egyöntetűen, hogy szánalmas kétféle reakciót válthatsz ki, esetleg hármat:
1) magába fordul az ember
2) vállat von
3) megharagszik
Ha kicsit finomabban fogalmaz az ember, akkor még meg is fontolhatja a szavait a kritizálónak. -
Hát, örülök, hogy ezzel az önkritika dologgal nem fogtam mellé... Mindazonáltal azt megjegyezném, hogy állítólag minden emberi lénynek vannak szánalmas pillanatai, mivel egyikőnk sem tökéletes.
A hígulásról meg már régebben is írtál.
Hétköznapi dolgok meg persze, hogy előfordulnak, hiszen a hétköznapokat éljük.
Én is összehordok egy nagycsomó hülyeséget, mivel még csak most tanulom a blogolást. Ráadásul még csak digitális fényképezőgépem sincs, ami pedig hozzátartozik a blogger alapfelszereltségéhez. De azért lassan kezdem megtalálni a stílusomat. Talán egyszer elérem az elfogadható szintet. -
"Mit ad az másoknak, aki ... (...) nem nyújt, csak a szánalmas, unalmas kis hétköznapjait?"
Miért, mit kellene? Szánalmas, unalmas kis hétköznapi emberek vagyunk. Néha van egy-két jó ötletünk, véleményünk, csinálunk valami érdekeset... de ezek hétköznapi emberek hétköznapjai. Talán Einstein blogja érdekes lehetett volna, de ő csak egy a millióból. Ez olyan, mintha azt mondanád, ne vitatkozzunk dolgokon, ne beszéljük meg a véleményünket, mert mások már százszor megtették, meg amúgy is, semmi újat nem tudunk mutatni, és különben is, csak egyszerű emberek vagyunk, és nem is értjük a magasabb/mélyebb dolgokat.
Nem tud mindenki szellemileg nagyvonalú lenni, ez igaz, de attól mért ne írhatna? Lehet, hogy jobb lesz azáltal, hogy leírja a dolgait. Ha visszaolvas, újra láthatja a saját gondolatait. Sokan nem olvasnak, sztem írni még kevesebben írnak - ha azért is áll neki, mert divat, vagy netalán menőzni akar a haverok előtt, de közben fejlődik a nyelvérzéke, a helyesírása... a tekinteteket meg nem látja. Ettől még lehet szánalmas amit ír, ez igaz, de ez is szubjektív... én pl szeretem emberek hétköznapi életét olvasni, mert kevés embert ismerek, és így megtdhatom, ők hogy élnek, hogy látják a mindennapjaikat. Egyszerű emberek egyszerű szavai, nem egy író precíz alkotásai egy kitalált történet kitalált szereplőiként. -
Megfordítom: van úgy, hogy gyáva dolog nem szánalmast mondani.
Megint megfordítom: vannak egyetemes, klasszikus értékek.
És ismét megfordítom: miért nem fog egy füzetet, és írja magának a blogot az, aki olyan egyszerű, mint a fakocka?
Lenne még néhány oldala a kérdésnek.
Éppenhogy embertisztelő mivoltom mutatja, hogy még hiszem: a százas szög szintjén állóban is kéne lennie valami önkritikának, hát még abban, akibe sütnivaló is szorult, csak épp "intelligencia", szellemi nagyvonalúság nem. Mit ad az másoknak, aki ... nem írok konkrét példát. Aki semmi értelmeset nem nyújt, csak a szánalmas, unalmas kis hétköznapjait?
"nem is kötelező látogatni senkinek" versus "nem elfogadható kinyilatkoztatás"
Épp magadat cáfolod meg azzal, hogy leírod: a blog személyes csatorna, ahol - konkrétan itt - az én személyes meglátásaim kerülnek fel, amely "teljes mértékben emberfüggő", ergo személyes.
Egyébként nem látogatom rendszeresen, de véletlenül sajna be-betérek ilyen szánalmas lapokra. Amelyek egyébként a teljes blogozó szubkultúrát lejáratják.
Ha egy épeszű ember képtelen önkritikát gyakorolni, az szánalmas. Ezen nincs mit szépíteni. -
Mivel mi specifikusan a blogról beszélünk, mely egy személyes honlap, amit ráadásul nem is kötelező látogatni senkinek, hisz nem elvárás, ezért szerintem a "szánalmas", mint kifejezés, nem elfogadható kinyilatkoztatás. Ezzel az ember csupán annyit ér el, hogy gyorsan és egyszerűen rövidre zár egy ügyet, mely persze fennen hangoztatott gyorsuló világunkban valamelyest szükséges is.
Az, hogy mi kinek szánalmas (és hogy miért) nagyjából teljes mértékben emberfüggő (~szubjektív megítélés kérdése).
Pl. hallottam már olyan blogról, ahol a szuicid egyén adja ki magából a világfájdalmát. A legtöbb (~95%) ember azt mondaná erre, hogy szánalmas. Szvsz nem, de ez már pszichológia (mely egy kedves tárgy nekem :) ). -
Én nem szeretnék bővebbet hozzáfűzni.
-
Szerintem onnantól szánalmas valami, amikor az illető már nem kíváncsi/nem figyel más véleményére, vagyis inkább úgy mondanám: Amikor már nem érdekli mások segítsége.
Amíg figyelsz a kritikára, és az esetleges segítséget is elfogadod, addig max tehetségtelen, vagy tudatlan vagy. De amikor már erről szó sincs, akkor az már szánalmas kategória. Ennél már csak egy rosszabb van, ha közben azt hiszed magadról/művedről, hogy jó.
Erre írtam, hogy egy szó. Önkritika. Vagyis az önkritika hiánya.
Persze csak szerintem. Kíváncsian várom Dúalon verzióját, és esetleg a bejegyzést kiváltó blogra is kíváncsi lennék.
/Ugye nem én vagyok?! ^^/ -
De vajon mettől számít szánalmasnak valami? Nem vagyunk azonos értékrenden mi, emberek.
-
Egy szó.
Ha szánalmas blogot írtok, számoljatok a szánakozó tekintetekkel.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
