Szigliget 2009.

2009. aug. 09. (vasárnap), 22:42, D. keze nyomán
Emlék, Etanolic, Laza, Röhög, Szeretem, Barátok
Bomba helyett Burn+vodka csobban az éjszakai Balatonban (is), a "leszaladunk a tóra" leginkább két pezsgővel jó, a minden meg sörrel. A viharisten ölelte Badacsony roppant romantikus, a miatta feltámadó kultúrszomj jutalma azonban Tapolcán várakozás, Veszprémben meg háromeső (a város még így is gyönyörű), úgyhogy inkább a jóidővel együtt visszatérünk a strandra. 30 yardon még dadog a tojáslabda, a társadalmi felelősségvállalás kérdése hajnalban válik igazán vitathatóvá (kösz, Br., inspiráló volt!), hétvégére pedig az északi part átlagéletkorát már nem csak mi csökkentjük (appááám, őt láttad?!).

Egy héten keresztül azt csinálok, amit csak akarok. Jobbára tehát rémálmaim vannak.
Ez persze így drámaian hangzik, de a hirtelen adódó szabadsággal tényleg nehezen tudok mit kezdeni. Kell némi idő (sajnos évről évre egyre több), mire mindennapjaim kikopnak amúgyis merev belőlem. A napi néhány órányi privát szférám, magányom is erősen hiányozni tud, mégis: végre olyan emberekkel vagyok, akikkel érdemes.

Szigliget Br. jóvoltából immár tradícionális augusztusi rítusunk, amiért nem tudok elég hálás lenni.

A bejegyzés a történeti hűség kedvéért visszadátumozottan jelenik meg.