Szöget ütöttem a fejembe
2008. dec. 30. (kedd), 03:21, D. keze nyománÉletképek, Csípős, Faszagyerek, Röhög, Szürreálium, Család
A dolog úgy indult, hogy a velőscsontok feldarabolásához akartam tönköt szerezni. A farakás tetején unatkozó deszka végéből kiálló szöget meg jól nem láttam, mert már szemüveggel is vaksi vagyok, úgyhogy tök erőből belefejeltem.
A szúrt sebekben az a jó, hogy kicsinek tűnnek, de legalább mélyek. Le is fotóztattam a lányokkal, hogy lássam, össze kell-e varratni, de ahhoz persze pici(nek tűnik, ehhehe). Érzésre csontig ment a szög, de alig hasította fel a fejbőröm, mert majdnem merőlegesen ért el (és szerencsére hajas fejbőr táján, jobb oldalon fent). Nem, a képet nem osztom meg.
Először régi arcszesszel locsolgattam a lyukat, aztán előkerült a sebbenzin is, úgyhogy végül csípős szorgossággal elapasztottuk az egyébként lelkes vérzést. A jó orvostanhallgatót azonban hajtja a kísérletező természettudományos kíváncsiság, úgyhogy addig piszkáltam a sosem látott sebet, míg megint elkezdett vérezni. Az újabb adag sebbenzin azonban megcsúszott, így a hűvös glória lassan a homlokomon kezdett gyöngyözni, majd bámulatos gyorsasággal vízeséssé duzzadt - le a szememig.
A bulbusaim viszont aránylag rosszul tűrik a szerves oldószereket, mondhatni piszkosul csípett a benzin, úgyhogy vakon elbotorkáltam a konyhai csapig, megnyitottam a zuhanyt, és az első megkönnyebbülés után azt hallgattam, ahogy a vízszintesen tartott vízsugár (próbáltál már alulról belelocsolni a szemedbe?) vége a konyhakövön készít nekem tavacskát. Remek, cseréljünk oldalt. Máris megvolt az ablakmosás is. Mindez tíz másodpercben.
Szívesen megnéztem volna kívülről, ahogy a húsos, csontszilánkos cubákok felett benzingőzös vérfürdőt rendeztünk a lyukas fejemből, meg a vörösre csípett szemeimből, miközben az egész konyha vízben úszik. Esetleg az kellett volna még, hogy befelé jövet átessek a hántolóbárdon is, aztán egy elpattanó szikrával rohangászó fáklyává gyújtsam a búrámat.
Nagybátyám meg azt javasolta, hogy kemény anyaghoz használjak a szög mellé kalapácsot is.
A tetanusz lappangási ideje egyébként 3-21 (átlagban 8) nap, és - minő remek hír - simán teljes légzésbénuláshoz vezethet. Örülök, hogy anno ezt is megtanultam.
Most egy darabig csendben ülök egy sarokban, és megvárom, hogy elmúljon a munkakedvem.
A szúrt sebekben az a jó, hogy kicsinek tűnnek, de legalább mélyek. Le is fotóztattam a lányokkal, hogy lássam, össze kell-e varratni, de ahhoz persze pici(nek tűnik, ehhehe). Érzésre csontig ment a szög, de alig hasította fel a fejbőröm, mert majdnem merőlegesen ért el (és szerencsére hajas fejbőr táján, jobb oldalon fent). Nem, a képet nem osztom meg.
Először régi arcszesszel locsolgattam a lyukat, aztán előkerült a sebbenzin is, úgyhogy végül csípős szorgossággal elapasztottuk az egyébként lelkes vérzést. A jó orvostanhallgatót azonban hajtja a kísérletező természettudományos kíváncsiság, úgyhogy addig piszkáltam a sosem látott sebet, míg megint elkezdett vérezni. Az újabb adag sebbenzin azonban megcsúszott, így a hűvös glória lassan a homlokomon kezdett gyöngyözni, majd bámulatos gyorsasággal vízeséssé duzzadt - le a szememig.
A bulbusaim viszont aránylag rosszul tűrik a szerves oldószereket, mondhatni piszkosul csípett a benzin, úgyhogy vakon elbotorkáltam a konyhai csapig, megnyitottam a zuhanyt, és az első megkönnyebbülés után azt hallgattam, ahogy a vízszintesen tartott vízsugár (próbáltál már alulról belelocsolni a szemedbe?) vége a konyhakövön készít nekem tavacskát. Remek, cseréljünk oldalt. Máris megvolt az ablakmosás is. Mindez tíz másodpercben.
Szívesen megnéztem volna kívülről, ahogy a húsos, csontszilánkos cubákok felett benzingőzös vérfürdőt rendeztünk a lyukas fejemből, meg a vörösre csípett szemeimből, miközben az egész konyha vízben úszik. Esetleg az kellett volna még, hogy befelé jövet átessek a hántolóbárdon is, aztán egy elpattanó szikrával rohangászó fáklyává gyújtsam a búrámat.
Nagybátyám meg azt javasolta, hogy kemény anyaghoz használjak a szög mellé kalapácsot is.
A tetanusz lappangási ideje egyébként 3-21 (átlagban 8) nap, és - minő remek hír - simán teljes légzésbénuláshoz vezethet. Örülök, hogy anno ezt is megtanultam.
Most egy darabig csendben ülök egy sarokban, és megvárom, hogy elmúljon a munkakedvem.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
-
(#1514)D.2009-01-02 00:40:48
Köszönöm, semmi vész...
Röhögtem eleget magamon is, az egészen is. Az elképesztően boldog karácsony után éles váltással sorra tönkremenő csapok, objektív, számítógép, én következett, úgyhogy a végén már kínunkban azon nevettünk, hogy remélhetőleg ez az óév zárása, és nem az új nyitása.
Gszebe, kétlem, hogy bármi bajom lesz. Ebcsont beforr! :)
A balesetmentes új év meg nem a rendőrség szlogenje, csikszem őrmester? ;) -
Felnevettem a végén. (Bocs) :)
Balesetmentes Új Évet, Dúalon. -
Anyám... boldog új évet azért! Remélem, nem lesz komolyabb dolog a balesetből...
-
A bejegyzés a történeti hűség kedvéért visszadátumozva jelenik meg.
