Szűkülök

2005. aug. 18. (csütörtök), 12:03, D. keze nyomán
Mindennapok, Szürreálium
Vagy szűkölök? Tartós, kemény lelki terhelés alatt egészen érzékeny leszek az emberekre, egészen szeretetteljesen fordulnék hozzájuk, ha ez nem lenne társadalmilag ijesztő. Így csak tapogatózom, kinél lehet őszinte hangot megütni, no meg mikor nem válok nyálassá. A fizikai környezetem pedig megváltozik. Először mintha egy egészen pici lyukon át szemlélném, aztán hirtelen kitágul, szürreálisan valótlanná válik, jelentőségét veszti, és valami izgalmas, homályos új dimenziónak adja át helyét. Egyenként, önmagában látom egy-egy elemét a feltáruló metakörnyezetnek: valakinek egyetlen szeme, valaminek egyetlen csavarja, a posztó egyetlen szála... ugyanakkor érzem az egybetartozásuk jellegét és okát. Ez néha lidérces, de jobbára mámoros, és mindig egészen kíváncsivá tesz. Persze ára is van, iszonyú gyorsan fáradok, és ilyen hőfokon hamar kiég az ember.