Születésem napja

2009. szept. 02. (szerda), 20:45, D. keze nyomán
Család, Szeretem, Röhög, Faszagyerek, Életképek
28 éve ilyentájt láttam meg a világot, s szerencsétlenségére viszont a világ engem. A beszámolók szerint sírás helyett mosolyogtam, és már akkor is nagyon hajasbaba voltam.

Anyámnak csak a folyosón jutott hely egy kimustrált tábori ágyon. Fázott is, meg nyomta is - pont a derekát - a keresztvas, de mikor odaadtak, mindent feledtető örömet érzett. Kegyes emlékek, hehe. Pedig küzdött velem becsülettel, pont úgy, ahogy a rákövetkező dekádokban.
Apám a nagybátyámmal először berohant a kórházba, aztán itthon ünnepeltek, akkor még a kis víkendházban. Nagybátyám eredetileg a vajúdásra is fel akart jönni, csak Sopronban az állomáson a Vasutas büfében valahogy másfél nap kiesett. Itthon mindenesetre egymásra találtak apámmal. Akkoriban a villamos végén még lépcsők és pici peron volt, ahonnan a haladó járgányból remekül lehetett kivizelni, meg lehajigálni a dühödt csengőt, mert túl hangos. Izgalmas lehetett sárgával firkálva megérkezni a megállóba. Hazaérvén aztán kitették a hangfalakat az ablakba, hogy megoszthassák örömüket a völggyel s szomszédainkkal, majd a fazekakon addig (hajnalig) doboltak mindenféle legendára, míg az összes zománc lepattogzott. Másnap egyikük sem tudta összezárni a bedagadt ujjait. Terjeng némi pletyka arról is, hogy egy szál semmiben körbefutották Hidegkutat, de arról megoszlanak a vélemények, hogy ez születésemkor volt-e, vagy máskor, több alkalommal.

Aznap mindenesetre 16 gyerek jött világra, rajtam kívül mind leány volt. A szülésznő mindenekelőtt engem hozott ki, s mondta anyámnak, hogy az udvarhölgyek majd később követnek.

No, hát így született Dávid király. ;)