Térbe rántott háló
2007. máj. 31. (csütörtök), 23:46, D. keze nyománÉletképek, Elmélkedős, Én népem, Más honlapok, Uradalom
Bő nyolc éve terelgetem egy honlapom, és tulajdonképp még bőséggel gyerek voltam, mikor életemben először - a lap nyomán - más internetes emberekkel találkoztam.
Az 'internetről megismert' jelzőben érez az ember valami pejoratívat. Kicsit a kiber-társkeresőkkel hozza párhuzamba, ahol mindenkire önkéntelenül rásütjük az "életben persze nem sikerült" bélyegét (pedig lehet, hogy csak nincs ideje, vagy hatékonyan célközönséget keres, nem áltat másokat, és így tovább...).
A háló ápol és eltakar, csak érzelemszűrt gondolatokat továbbít. Mégis finom izgalom lesz úrrá az emberen, ha végre megismerheti a "nick" mögött álló embert. Magas lesz, vagy alacsony? Kövér, vagy vékony? Vidám, vagy inkább zárkózottan távolságtartó? Élőben is nagy lesz az arca, vagy egy hallgatag, szürke kis kukac, akinek csak a pótpapa mögül nyílik ki a szája?
Mára már lett gyakorlatom az ilyen találkozókban. Könnyed bátorítással kezelem a feszengő, tipródó új embereket, s némi nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, mikor még össze kellett szednem magam, hogy természetes jókedvnek hasson az övékhez hasonló, éretlen önelhelyezés.
Külön öröm, ha köztük találok egy-egy igazi lángoszlopot, vagy finom gyöngyöt, de legtöbbjükkel az életben tíz mondatnál többet nem tudnék beszélni. A találkozókon azonban régi ismerősök vállra vetett kezeiként, cinkosan összekoccintott korsókként, közös emlékekként tűnnek fel, és már soha többé nem csak egy nicket látok a képernyőn. Nevetve nézem a képeket, örömöm telik az arcukban, és nem titkoltan abban is, hogy mindez az általam bevetett földből nőtt ki.
Az 'internetről megismert' jelzőben érez az ember valami pejoratívat. Kicsit a kiber-társkeresőkkel hozza párhuzamba, ahol mindenkire önkéntelenül rásütjük az "életben persze nem sikerült" bélyegét (pedig lehet, hogy csak nincs ideje, vagy hatékonyan célközönséget keres, nem áltat másokat, és így tovább...).
A háló ápol és eltakar, csak érzelemszűrt gondolatokat továbbít. Mégis finom izgalom lesz úrrá az emberen, ha végre megismerheti a "nick" mögött álló embert. Magas lesz, vagy alacsony? Kövér, vagy vékony? Vidám, vagy inkább zárkózottan távolságtartó? Élőben is nagy lesz az arca, vagy egy hallgatag, szürke kis kukac, akinek csak a pótpapa mögül nyílik ki a szája?
Mára már lett gyakorlatom az ilyen találkozókban. Könnyed bátorítással kezelem a feszengő, tipródó új embereket, s némi nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, mikor még össze kellett szednem magam, hogy természetes jókedvnek hasson az övékhez hasonló, éretlen önelhelyezés.
Külön öröm, ha köztük találok egy-egy igazi lángoszlopot, vagy finom gyöngyöt, de legtöbbjükkel az életben tíz mondatnál többet nem tudnék beszélni. A találkozókon azonban régi ismerősök vállra vetett kezeiként, cinkosan összekoccintott korsókként, közös emlékekként tűnnek fel, és már soha többé nem csak egy nicket látok a képernyőn. Nevetve nézem a képeket, örömöm telik az arcukban, és nem titkoltan abban is, hogy mindez az általam bevetett földből nőtt ki.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
-
(#1453)D.2007-06-02 11:50:52
:) Köszönöm!
Volt egy nehéz időszak, de úgy néz ki, kilábaltunk belőle. Az emberi értéke meg... őszintén remélem, hogy tényleg ad, az volna a legnagyobb elismerés és öröm. Erről majd még szeretnék írni. -
Nagyon örülök, hogy ennyi idő után is ilyen lelkesedéssel és szeretettel fordulsz az Uradalom felé, és azt hiszem, ez minden Uradalmárnak sokat jelent.
A lap szerepjátékos és emberi oldala is sokat tud adni, és ez főképp a Te érdemed.
Köszönjük.
