Térbe rántott háló

2007. máj. 31. (csütörtök), 23:46, D. keze nyomán
Életképek, Elmélkedős, Én népem, Más honlapok, Uradalom
Bő nyolc éve terelgetem egy honlapom, és tulajdonképp még bőséggel gyerek voltam, mikor életemben először - a lap nyomán - más internetes emberekkel találkoztam.

Az 'internetről megismert' jelzőben érez az ember valami pejoratívat. Kicsit a kiber-társkeresőkkel hozza párhuzamba, ahol mindenkire önkéntelenül rásütjük az "életben persze nem sikerült" bélyegét (pedig lehet, hogy csak nincs ideje, vagy hatékonyan célközönséget keres, nem áltat másokat, és így tovább...).
A háló ápol és eltakar, csak érzelemszűrt gondolatokat továbbít. Mégis finom izgalom lesz úrrá az emberen, ha végre megismerheti a "nick" mögött álló embert. Magas lesz, vagy alacsony? Kövér, vagy vékony? Vidám, vagy inkább zárkózottan távolságtartó? Élőben is nagy lesz az arca, vagy egy hallgatag, szürke kis kukac, akinek csak a pótpapa mögül nyílik ki a szája?

Mára már lett gyakorlatom az ilyen találkozókban. Könnyed bátorítással kezelem a feszengő, tipródó új embereket, s némi nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, mikor még össze kellett szednem magam, hogy természetes jókedvnek hasson az övékhez hasonló, éretlen önelhelyezés.

Külön öröm, ha köztük találok egy-egy igazi lángoszlopot, vagy finom gyöngyöt, de legtöbbjükkel az életben tíz mondatnál többet nem tudnék beszélni. A találkozókon azonban régi ismerősök vállra vetett kezeiként, cinkosan összekoccintott korsókként, közös emlékekként tűnnek fel, és már soha többé nem csak egy nicket látok a képernyőn. Nevetve nézem a képeket, örömöm telik az arcukban, és nem titkoltan abban is, hogy mindez az általam bevetett földből nőtt ki.