Tisztítófagy

2008. jan. 07. (hétfő), 15:07, D. keze nyomán
Fotóim, Életképek, Arche, Meghitt, Melankolikus, Szürreálium, Én népem
Fogad a völgy, emel a hegy, szuszogásomra hóropogás felel. Zúzmarát rak az ágakra a köd; kabátom melege, lépteim egyenletes ritmusa, a gomolygó fehérség, a szűzies természet meghittségbe ringat.


Rohanó, megtorpanó, továbbrohanó gondolataim is lassan felveszik a ritmust, nem zökkent már ki a szélzsák lejtőjén visongva lerobogó gyerekhad sem. Ráncaim kisimulása rítus erejű. Egy vagyok, a teljes. Nyakamban lóg harmadik szemem, csak lépdelek völgy ölén és domb ormán, s a Teremtéssel köttetett frigyem uszályaként kísér a zúzmarás, fehér köd.