Túl alacsony a kerítés...

2006. júl. 14. (péntek), 14:42, D. keze nyomán
Életképek, Csípős, Éji vad
Kiscsaj osztja a telefonszámát valami bénagyereknek, "mer' te olyan helyes fiúnak láccol", aztán nyilván viszi tovább a lendület, mert tudatnia kell teljes élettörténetét, szüleinek problémáit, költözködéseinek és magánéletének minden részletét - az éjszakai busz élőállományával, leginkább pedig a vezetőmesterrel. Főnökben meg nyilván felhorgad a fiatalos lendület, tesztoszterontól hajtott középkék macsósága épp csak másféle "fordulóra" nem viszi el a csikkint. Helyette mesél remek, ezer éves favicceket a retkes mikrofonjába az egész utazóközönségnek, a csirek meg adja alá a lovat, hogy "nevettek ám"... aha. A düh görcsétől a kapaszkodókon fehéren feszülő kezek, vagy a kanos papira villámot könyörgő, égre emelt szemek nyilván a vidám nevetgélés jelei.
A biztonság kedvéért vezetőmester persze közli a csajjal: "akár az apád is lehetnék"...

A legnagyobb idiotizmust mondjuk egy ismerős kozmetikus lány produkálta. Rábízták, hogy számolja meg a kenőcsöket. Számot is vetett szép rendjén, de (másoknak feltűnően) sok lett... a drága ugyanis nem csak azokat a krémeket számolta kétszer, amik a dobozuk előtt voltak bemutató jelleggel, hanem a teljes létszámba belevette az üvegajtóban tükröződő dobozokat is.
És szegényemre még csak haragudni sem lehet.

Isten tényleg szereti a hülyéket is, különben az ilyenek már a puszta túlélésbe is rég belehaltak volna.
Ahogy az urbán bölcsesség tartja: nem az a baj, hogy nagy az állatkert, hanem az, hogy alacsony a kerítése...

...a meleggel pedig mintha olvadna. Tudnivaló: az aggresszió és emberi tahóság viszont hőre keményedik.