Túlélési lelkesvillanások

2006. júl. 05. (szerda), 00:36, D. keze nyomán
Mindennapok, Csípős, Faszagyerek, Fejemfalba
Nah, akkor csak ahogy tódulnak.

A kaszának a tompább vége is veszélyes, pláne vasaltan, pláne felpollenezve, pláne törött nyéllel, de igazán csak térden (nyilván az enyémen).

A héjparaszt! meg megyen a hazai kiskínába, főként nagy érdeklődéssel jól beleszociografálni. Meggyőződésem, hogy a kínai piac alatt kínai szárnyashangya-kolónia másolja nagy, vörös és dicső hazáját: rajzik. Sose láttam még ennyit, pláne nem hölgyeimen.

A világjárást (mint a multiknál: egy asztalnál ülve öt cégnek dolgozni) vésés követi, mert... mert megtehetem, tartja a vesztesek mondása. A vizes vakolat állítólag csak úgy pereg, ehhez képest centinként ütöttem le. Magamat is így szeretem, csak azt kétcentenként...

Germánia viszont magát üti. Az utolsó két perc (120-ból) is hozhat biztos győzelmet az ellenfélnek; Németország mindenek felett, de most leginkább maga, meg az olaszok alatt. Nekem viszont 80 hozott földig lógó nyelvet... gimi óta a futballnapjaim az ördögé voltak, de mától olimpiai felkészülés és megfeszülés. Pláne haverokkal, pláne önszántamból, de igazán lelkesen.

A dologban a pláne, hogy a tengernyi tennivaló ellenére is vidáman hajkurászom a perceket. Pláne, hogy oldódik a vizsgafesz, de különösen akkor, mikor nem alszom.