Teljesen üres vagyok. Nincsenek igényeim, nincsenek fájdalmaim, mindenféle érzés elkerül, mint a leprást, vagy a nirvanába jutott bölcset. Úszom az idő mellett, s bár tudom, hogy majd vissza kell kapcsolódnom normális folyamába, ez sem zaklat fel.
Nem érint meg semmi, és ez borzasztó; akkor már inkább szenvedek sokszorosan az emóció nyomasztó, súlyos viharaiban - mint régen.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
