-
(#380)D.2005-11-23 21:21:22
Engem alapvetően nem az ilyenek zavarnak, hanem a szándékos rosszindulat vezérelte tettek. (Nem tartom előnyösnek, ha valaki mereven ragaszkodik elvekhez; tessék kiállni az elvek mellett, de tudni kell felülbírálni is őket.)
-
Pontosan erről beszéltem/ erre akartam utalni, amikor egyszer egy régi bejegyzésemben a kapitalizmus versenyjellegét éltettem. Maga a verseny nem rossz, de a kivitelezések...
Lehet becsületesen, persze. Van olyan ember, aki még nem bliccelt? Miért blicceltünk? Nem volt felesleges X forintunk jegyre, bérletre, nem volt kedvünk stb. A nagybetűs Becsület nem utópia? Megint megszállt az ihlet. :) :sor: -
Az emberközelibb (és nem emberibb) számomra az emberségesebbet és a klasszikus értelemben vett emberbarátabbat jelenti.
A kommunizmusról én sem szeretnék beszélni, eddig sem tettem.
Az ember "sötét" oldala meg... nem misztifikálnám, van.
Az "áldott eljövendő aranykor" pedig egyáltalán nem tenné tönkre a versengést: attól még akarhatsz jobb lenni a másiknál, hogy utána nem röhögsz az arcába. Természetesen utópia, de mennyivel jobb lenne úgy élni, hogy amit mondanak az emberek, az úgy is van, nagyvonalú, becsületes lenne mindenki? Ehhez talán még egészen értelmesnek sem kéne lenni. -
A kommunizmus minden, csak nem mebr kozeli. Akár megbaratkozunk vele akár nem, az embernek van egy sotet irigy és gonosz oldala. Nevezhetjuk allatinak, vagy aminek akarjuk, csak épp nem lovagias, vagy romantikus. Tulélésre, dominanciára, szaporodásra és ne felejtsük el erőszakra vágyik. Egy olyan rendszer, mely minden tagjától, minden tagja irányába toleranciát, és lemondást vár el, az nem számol az emberi természettel, nevezhetjük humánusnak, de nem emberi. Áz áldott eljövendő aranykorrol meg csak annyit, hogy z lenne a legnagyobb baj ha eljönne, az emberi értelem és küzdés veszítené el az értelmét, és így maga az ember léte kérdőjeleződne meg. Asimov, Voltaire, mindket irónál észlelhető a nagy utópia ellenesség, és ha belegondolunk joggal. Persze ha nem törekszünk az is hiba, sőt csak erre szabad törekedni.
-
Lehet, hogy utópisztikus, de azért törekedni lehet rá. Lehet, hogy nehezebb jónak lenni, de lehet, hogy megéri.
Például a minap belebotlottam egy emberbe, akit Kálmánczi Sándornak hívnak, és ingyenes, reklámmentes tárhelyet ad bárkinek. Mondanom sem kell, ő egy hívő református ember.
Ennyit a vallásokról...
Szóval "lehet ezt így is...". ;) -
Épp ez a fő bajom: értem én, hogy nem fenntartható, de jó lenne.
A kommunizmus pártolása nélkül (gondolom érződik írásaimból, hogy nem rajongok érte): amennyit ismerek belőle, a Marx és Engels által lefektetett, utópisztikus, közösségi elképzelések nagyon emberközeliek. Kár, hogy szintén nem működnek. -
Szia!
"Kár, hogy soha nem létezett az a túlromantizált lovagkor, amelyben az őszinteség, az adott szó törvény erejű volt."
Lehet, hogy létezett, de nem egy fenntartható állapot.
Tipikusan olyan, hogy amíg nincs akárcsak egyetlen "potyautyas" addig működik, aztán felborul. Akárcsak a kommunizmus :D.
Ennyi.
Állok az ablaknál, testben s lélekben pőrén, Kruder & Dorfmeister lassan lüktet a háttérben. Kettesben a magánnyal, pedig körbevesznek, akik fontosak, a legtöbb embernél több szeretetet kapok tőlük. Nem ők tehetnek róla; idegen ez a világ.
Nézem, látom az embereket, értem, mit és miért tesznek, de nem értem, miért kell, miért így. Kár, hogy soha nem létezett az a túlromantizált lovagkor, amelyben az őszinteség, az adott szó törvény erejű volt.
Hozzászólni regisztrált és bejelentkezett felhasználók tudnak.
