Utópia

2005. nov. 23. (szerda), 02:47, D. keze nyomán
Személyes, Elmélkedős, Melankolikus
Állok az ablaknál, testben s lélekben pőrén, Kruder & Dorfmeister lassan lüktet a háttérben. Kettesben a magánnyal, pedig körbevesznek, akik fontosak, a legtöbb embernél több szeretetet kapok tőlük. Nem ők tehetnek róla; idegen ez a világ. Nézem, látom az embereket, értem, mit és miért tesznek, de nem értem, miért kell, miért így. Kár, hogy soha nem létezett az a túlromantizált lovagkor, amelyben az őszinteség, az adott szó törvény erejű volt.