Váltófutás az egészségügyi tárcánál

2007. ápr. 19. (csütörtök), 02:11, D. keze nyomán
Orvoslás
Molnár Lajos megy, Horváth Ágnes jön. Tartok tőle, hogy utóbbi még "véreskezűbb" lesz.

Molnár távozására számtalan okot találhat az ember, de személy szerint inkább arra számítottam, hogy végig fogja vinni a népszerűséget biztosan nem hozó "reformokat", s csak aztán küldik el. Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, úgyhogy csak érdekességként, elgondolkodtató egybeesésként tekintek a szcientológiai egyházhoz vezető vélt, vagy valós kapcsolataira.
Az OPNI bezáratása számomra a teljes reform egyik legszimbolikusabb és legszomorúbb lépése volt. Az alapító okirat 150 év háborítatlanságot ígért a hazai pszichiátria és neurológia ezen fellegvárának, ám a szabályosan kommunizmust idéző kerülgetések és trükközések végén a dokumentumnak a szó legszorosabb értelmáben nyoma veszett... hiába, Lipótmező értékes és gyönyörű terület. Ráadásul köztudott, hogy a szcientológia a pszichológiát az egyik legnagyobb ellenségének tekinti.

Értelmetlen, koncepciótlan, gyomorforgató folyamat zajlik, feleim, és sajnos nagyjából mindegy, ki viszi véghez. Közös ismerősök nyomán van rálátásom az egészségügyünk felett tort ülő "vezetők" szakmai és emberi rátermettségére, és elhihetitek: kezdünk nagy bajban lenni. Orvosként - már amelyik volt orvos - középszerű, szürke, kistudású praktizálók voltak, akik a szélesebb ösvényt választva inkább politikai pályára léptek.

Az ide-oda szállítgatás alatt a mentőkben meghaló betegek, a szükséges műtétje miatt a teljes kórtörténetét ismerő orvosához visszatérő páciens kötelező 90 ezer forintos költsége (hisz területileg más a szabály), az ellátottak (egész pontosan el nem látottak), ill. a rendelőkben várakozók hosszan várakozó sorai, és a frissen felújított, ám most elfekvővé degradálódó kórházak csak jelei a kibontakozó káosznak. Kár, hogy az nem látja az ómeneket, akinek kéne.
Az intézkedések már most, a legelején súlyosan hátráltatják a gyógyászat szakmai feladatait, de mások felelősségét és az abból fakadó nehéz terheket az egészségügyi személyzetnek kell a hátán elvinnie.

Néha már azon is elgondolkodom, hogy nem lehet-e a háttérben valami hatalmas, átláthatatlan összeesküvés. Nem a pártok között is egyetértésben felosztott pénzekre, vagy a villongások ellenére is aránylag pontosan körülhatárolt hatalmi viszonyokra gondolok, hisz ezek napvilágként sütnek mindazok számára, akiknek kicsit is szeme van. Inkább azon töprengek, hogy nem lehet ennyi dilettáns egy helyen. Nem létezhet, hogy ennyire ne értsenek emberek ahhoz, amihez a nevüket adják. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy olyan ügyekben is kapitális hibákat vétsenek, amiket egy minimális, józan paraszti ésszel megáldott ember is képes lenne megoldani. Tudatosan kell kényszerítenem magam, hogy ne konspirációkban lássam e számomra érthetetlen és feloldhatatlan rejtély megoldását.

De azokkal mi van, akik döntéshozói felelősséget vállalnak?