Visszacsatolt sors

2007. ápr. 10. (kedd), 17:57, D. keze nyomán
Pásztorom, Meghitt, Szürreálium
Nemrégiben az ELTE vonószenekarával húgom orvos nagyapám hegedűjén hegedült a Nagyboldogasszony templomban - ott, ahol negyed évszázada kereszteltek.

Pont egy hete a Semmelweis Orvosi Egyetem aulájában annak a TDK konferenciának a megnyitóján játszottak, ahol a közeljövőben én is szeretnék előadni.

Vasárnap az utolsó pillanatban, egy kieső ember helyére kerültem be előadásokat tartani a soproni egészségvonaton. A család soproni, nagyapám Sopronban volt híres és nagyra becsült körzeti orvos (meleg pillantások emlegetik még), és nagyanyám mai napig úgy tekint rám, mint aki néném és nagybátyám után továbbviszi a hivatást. Viszem is örömmel.

Apró, finom szálak kötnek a sors hálójához, s bár értelmezésük sokféle lehet (én megerősítésnek tekintem őket), mindenképpen helyet, irányt mutatnak a világban.