Vizsgaidőszak

2006. jún. 05. (hétfő), 02:05, D. keze nyomán
Elmélkedős, Faszagyerek, Keserű, Egyetem
Félsírós, elharapott mosolygás, járkálva magyarázás, hintázva mormogás, beszűkülő tudat; a világ valami homályos, változatos, de távoli álomképpé silányul, s felé a köldökzsinór nem több a telefonvonalnál.
Az anyag lassan fekéllyé válik, öregasszonyok fekélyévé, amely kellemetlen és utálatos ugyan, de kicsit meg is kedveljük, hisz a mi keresztünk.

Vonszolom végig egyre széteső tudatom a ciklopentanofenantrén vázak és az epoxieikozatetraénsavak között, és már azt sem tudom eldönteni, hogy az egészet felgyújtanám-e (a ....be).

Hallgatom a büfészakok lelkes hallgatóit (omg rofl lol bölcsészek...), és azon gondolkodom, amit nekik elolvasni, azt nekem azonos oldalszámban, csak tömény anyagból megtanulni kell.

A változatosság lételemem, az állandóság monotonitása a lelket is kiöli belőlem. És nyomaszt. Egyre súlyosabban nyomaszt.

Lehet ezt vidáman is szemlélni, csak nekem (már?) nem megy.
Pedig a tanítás végén egy haverom azt mondta:
- Itt a szünet!
- Hülye vagy, L., most jön a vizsgaidőszak... ?!
- Igen-igen, arra gondolok!