Zajlik az élet

2007. ápr. 23. (hétfő), 00:55, D. keze nyomán
Életképek, Éji vad, Elmélkedős
Sokat gondolkodom a fotográfián. Meg a fényképezőgépeken. Álmomban, ébren, és a kettő gyakran járt mezsgyéjén, például reggelente is. Hiába habzsolom az elérhetetlen vágyakat, nem jön a csömör.

Meg az elmúlt éjszakán is, amely klasszikus házibulival és iszonyú alkoholmámorral húzta le az életunt szennyet, meg a hét keresztvizet rólam. Tisztátalanság napfényre kilépni a tomboló táncból, nem?
A teraszon pizsamában téblábolós telefonbemutatómat meg a szomszédasszony délután négykor elgurult szemekkel, épp csak el nem ejtett locsolócsővel díjazza. Gondolom már befejezhette a vetést. Én épp ébredek.

Az egyik rákban meghal, a barátjaként a másik egyedül marad, a harmadikat a férje otthagyja egy felhízlalt kurváért, a negyedik megtalálja élete szerelmét (vagy legalább annak illúzióját), az ötödik megszakítja, a hatodik hisz, a hetedik már nem... ennyi még bűnnek is sok. Közülük ráadásul tán csak az elsőt nem érdekli már a nagy pénz, a zsíros lé - pedig neki lehetne igaza.

Tavasz van, zajlik az élet.