Zuhanyrítus

2007. aug. 25. (szombat), 01:34, D. keze nyomán
Életképek, Elmélkedős, Meghitt, Szürreálium, Én népem
Még a hozzám hasonló, szabadelvű fél-exhibicionistáknál is ritka az olyan meztelenség, melyben a testi pőreség egyáltalán nem tudatosul. Pengeti az ember a vízsugarat, melegszik-e már, s közben mintegy kívülről szemlélve felfedezi teste teljes szabadságát.

A diffúz megvilágítás finoman barnító tónusaiban a fényesen csábító bőrön megcsillanó cseppek halandó istennőket és isteneket szülnek.

Az agyárkokon lecsorgó víz pedig sokadszorra is magzatburokká feszül, univerzumot teremt az univerzumban, és anyai ölelése kizárja a világ-szálak minden szintjét. Akár megnyugtatóan meleg, akár életre keltően hűvös a zuhany, mind felfrissít, felszabadít, elmossa test, lélek és tudat mocskát. Csorognak le az arcok, a betűk, az érzelmek, nyeli őket a kanális, s teherré összeadódó pihesúlyuk alól kilép - az ember.